Bár a Holdat nagyon régóta vizsgálja az emberiség, és ez az egyetlen idegen égitest, amelyre eljutott fajunk, így is rengeteg a megválaszolatlan kérdés az objektummal kapcsolatban. Az egyik ilyen, hogy pontosan mi rejtőzik a legmélyén.
Egy friss tanulmányban a szakértők a Hold belső magját elemzik – írja a ScienceAlert.
Hosszú ideje folyik a vita arról, hogy az égitest legbelső része szilárd vagy folyékony-e. Az új eredmények eldönthetik a kérdést, emellett segítenek megérteni az égitest formálódását. Arthur Briaud, a Franciaországi Tudományos Kutatási Központ munkatársa és kollégái úgy gondolják, adataik megkérdőjelezik a Hold mágneses mezejének alakulásáról szóló elméletet is.
Az égitestek belső szerkezetének legegyszerűbb módja a szeizmikus adatok elemzése, a hullámok verődése alapján következtetni lehet a struktúrákra. A Hold esetében az Apollo-program során gyűjtöttek vonatkozó információkat, ezek azonban nem elég pontosak ahhoz, hogy egyértelműen modellezni lehessen a belső magot.
A szakértők most egyéb űrmissziókból és holdi lézeres távolságmérési kísérletekből származó adatokat gyűjtöttek össze. Ezt követően különböző modelleket készítettek, és felmérték, hogy melyik illeszkedik a legjobban a tényleges információkhoz.
A csapat egyik legfontosabb megállapítása, hogy a holdi mag sokban emlékeztet a földire: egy külső, folyékony, illetve egy belső, szilárd részből épül fel. Az eredmények alapján a külső mag sugara 362, a belsőé pedig 258 kilométer, ez a Hold teljes sugarának mintegy 15 százaléka. A belső mag sűrűsége a kutatók szerint nagyon közel áll a vaséhoz.
A friss eredmények összhangban vannak egy 2011-es tanulmánnyal. Mivel az Artemis-program keretében a közeljövőben ismét fellendülhet a holdkutatás, idővel még pontosabb képet kaphatnak a szakértők az égitest geológiájáról.
