Érkeznek a hazai gólyák, javában folyik az udvarlás és a fészkek tatarozása, ahol hamarosan megjelennek az új nemzedéket rejtő első tojások is. Talán ezért kapott ismét szárnyra a közösségi médiában egy gólyafészket figyelő webkamera – a laikus számára igencsak hátborzongató – tavaly nyári felvétele. Öt fiókát és egy felnőttet látunk, az egyik kicsi folyamatosan csőrével ütögeti testvéreit, mire az öreg madár többször „helyre rakja”, majd a végén a fejénél fogva egyszerűen kidobja a fészekből.
Nehéz feldolgozni, ahogy egyik kedvenc madarunk, a hűség példaképe gyakorlatilag megöli a saját utódját, a videót kísérő szövegből annyi derül ki, hogy a természetes kiválasztódás egy módját látjuk. Mi történt ebben a gólyafészekben? Orbán Zoltánt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivőjét kérdeztük, a szakértő megerősítette: nagyon gyakran lejátszódó, természetes viselkedésről van szó.
Kemény madarak
A felvétel nem itthon készült, de kezdjük a hazai fehér gólyákkal, akik március közepe táján érkeznek vissza Kárpát-medencei költőterületeikre. Ezért nevezik a legmagyarabb madaraknak is őket, mivel jövetelüket egyik legnagyobb nemzeti ünnepünkhöz igazítják, és a másikon, augusztus 20. környékén távoznak. A korai hazatérés oka a méretükből adódó sietségben keresendő.
Alig 1-2 hetük van a hatalmas fészek kijavítására, áprilisban már le kell rakni a tojásaikat, a nagy testű madarak inkubációs ideje egy hónap, és a fiókák további három hónap múlva válnak röpképes „felnőtté”. Így is alig marad néhány hét, hogy izmaikat megacélosítsák, és elegendő zsírtartalékot gyűjtsenek a hosszú, viszontagságos téli vonulásra.
Az utódgondozás elképesztő terhet ró a szülőkre, a siker pedig nyilvánvalóan a külső körülményeken, elsősorban a tavasz és a nyár időjárásán múlik. Nagyon kemény madarak, még a legszélsőségesebb évben is költenek, és állják a sarat: a történelmi aszály ellenére a tavalyi év teljesen átlagos volt a felnövekvő fiókák számát tekintve.
Ha kell, megölik a leggyengébbet
A siker azonban sokszor a szerencsén múlik, és ez már független a földrajzi helyzettől. Fent részletezett okból a gólyák nem „számolhatnak” második vagy harmadik fészekaljjal, nekik kora tavasszal kell megítélniük, mennyire lesz bőséges adott szezon, és ennek alapján raknak leggyakrabban 4-5 tojást. A szóban forgó videón is öt fiókát látunk, baj általában akkor van, ha időközben kiderül, mégsincs elég táplálék.
Az anya és az apa mindig a legerősebb, leginkább követelődző ifjonc csőrébe nyomja az ételt, és amikor ő jóllakottságtól elbóbiskol, akkor jöhet a második legerőszakosabb és így tovább. Ínség idején viszont a sor még az előtt kezdődik újra, mire a leggyengébb táplálékhoz jutott volna, így ő (vagy ők) lassanként elsorvad, elpusztul. Illetve még mielőtt ez megtörténne, a szülők
Igaz ez a beteg, sérült vagy bármilyen okból legyengült, életképtelen fiókákra is. Bármilyen kegyetlenül hangzik, az állatok viselkedését nem szabad emberi erkölcsök szerint megítélni, a természet tudja, mit csinál. Számtalan fajnál találkozunk hasonló jelenséggel, ez a természet törvénye: az erős túlél, a gyenge elpusztul a faj fennmaradása érdekében.
Éhes volt, enni kért
Így érdemes értékelni a hivatkozott videót, és értelmezni a látottakat. Fontos kiemelni, hogy nem ismerjük pontosan a körülményeket, de egyes jelek önmagukért beszélnek.
Az első ilyen, hogy szemmel láthatóan a legkisebb, legvéznább fióka áll az események középpontjában. Laikusként azt gondolhatjuk, testvéreit piszkálja, „verekszik”, anyja (vagy apja) ezért mindannyiszor rendre utasítja – ha itt a vége, még egy antropomorfizált, vicces kis történet is lehetne. De ez a madár nem „rosszalkodik”, hanem éhes, enni kér.
A szülők csőrét kellene úgy kocogtatnia, ahogy ő a társaival teszi, ez váltja ki az etetést
– emeli ki a szakember.
Elméleti síkon elképzelhető, hogy pont ez a fióka defektje: nem tud élelmet kérni, ezért olyan sovány. Lehet szó még betegségről vagy olyan legyengült immunrendszerről, hogy az élősködők tömege miatt nem képes fejlődni – biztosat csak adott egyed vizsgálata alapján lehetne mondani. A lényeg viszont, hogy mind a fióka, mind a szülő részéről teljesen természetes viselkedést látunk: előbbi enni kér, de igencsak rendhagyó módon, utóbbi pedig elpusztítja életképtelen ivadékát.
A természettől egyre inkább eltávolodó ember szereti egyfajta cuki meseuniverzumként elképzelni az állatok világát, és letaglózva érzi magát, ha szembe jön a valóság. Nincs minden fészekben webkamera, de érdemes tudni, hogy a madárfiókák 70-90 százaléka még azelőtt elpusztul, hogy elérné az ivarérett kort. Fehér gólyáknál még egész jó az arány, az elmúlt 30 év átlaga szerint fészkenként 2,5 madár éli meg a családalapítást, vagyis évente négy felnőttre jut öt olyan utód, amely később maga is képes lesz családot alapítani.
