I. Pál orosz cár III. Péter és Nagy Katalin cárnő fia volt, felvilágosult nevelést kapott, élete azonban meglehetősen szerencsétlenül alakult. Nyolc éves korában anyja meggyilkoltatta apját, hogy megszerezhesse a hatalmat, így Pál egészen II. Katalin haláláig kellett várjon az őt illető trónra, ráadásul a cárnő élete során mindent megtett azért, hogy bizonyítsa fia alkalmatlanságát – írja a Rubicon.hu.
A gyenge testalkatú, ám művelt Pál magánélete sem volt szerencsés: feleségeit anyja választotta, gyermekeit pedig korán elragadta tőle, hogy a saját szája íze szerint neveltethesse őket.
Végül 1796 novemberében lépett trónra, uralkodása során igyekezett abszolút hatalmat kiépíteni. Málta felszabadítása érdekében bekapcsolódott a Franciaország elleni háborúba is, miután gyermekkori álma volt, hogy a Máltai Lovagrend nagymestere lesz. E hóbortja miatt is tartotta az utókor sokáig elmebetegnek, de 1799-ben elérte célját.
A cár uralkodása alatt végig orgyilkosoktól rettegett, s mint kiderült, nem alaptalanul: 1801. március 23-án éjjel ágyában meggyilkolták, fia és utódja, a későbbi II. Sándor tudtával.
