Rég nem látott kristályokat sikerült megfigyelni az űrben magyar kutatók irányításával – derül ki az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleményéből. Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének (CSFK CSI) munkatársai által vezetett nemzetközi kutatócsoport az EX Lupi fiatal csillag korongját vizsgálta a James Webb-űrtávcső MIRI műszerével.
A Nap kis testvére
A nap kis testvérének is tekinthető EX Lupi mindössze néhány millió éves, tömege pedig csupán 60 százaléka a Napénak. A csillag jelenleg is gyűjti az anyagot a körülötte lévő por- és gázkorongból, amelyben üstökös- és bolygókezdemények is kialakulhatnak.
A csillag kitöréseinek következtében az amorf szerkezetű szilikátszemcsék kristályossá alakultak, vagyis szerkezetük rendezetlenből rendezetté változnak. Ez a folyamat a kitörés során felszabadult hő hatására zajlik le a korong belső részén, a csillagtól mért 1 csillagászati egységen, vagyis az átlagos Nap-Föld távolságon (150 millió km) belül.
A legutóbbi megfigyelt kitörés 2008-ban befejeződött, a frissen keletkezett szilikátkristályok pedig a kutatók feltételezése szerint a csillag- vagy korongszél hatására elindultak kifelé. A csillagászoknak az elmúlt 15 évben azonban nem volt olyan eszközük, amellyel a lassan hűlő kristályok gyenge jeleit észlelhették volna.
Megtalálták az elveszett űrkristályokat
A James Webb-űrtávcső segítségével a kutatók most bizonyítékot találtak arra, hogy a 2008-ban létrejött kristályos porszemcsék 2022-ben már 3 csillagászati egység távolságra jártak a csillagtól. Ezek a szemcsék ebben a távolságban már megfagynak, és idővel beépülhetnek a keletkező bolygókba és jeges üstökösmagokba, amelyeknek a víz- és szén-monoxid-jég mellett a kristályos szilikátok a legfontosabb összetevői. Az új megfigyelések így arra is magyarázatot adhatnak, hogy miért olyan gyakoriak a naprendszerbeli üstökösökben a kristályos szilikátszemcsék.
Az EX Lupi korongjáról készült páratlan felbontású infravörös színképben a kutatók számos gázmolekula ‒ többek között szén-monoxid, szén-dioxid, hidrogén-cianid, acetilén és víz ‒ jelét is azonosították. Ezek a molekulák fagyottan az üstökösöket, gáz formájában pedig a kialakulóban lévő bolygók légkörét építhetik fel, és további kémiai folyamatok során akár az élet számára létfontosságú komplexebb molekulákat is alkothatnak.
