Egy május elején megjelent tanulmány alapján két hatalmas galaxishalmaz ütközése óriási lökéshullámokat alakít ki – írja a Space.com. Helen Russell, a Nottinghami Egyetem munkatársa és kollégái a NASA Chandra űrtávcsövének adatait elemezték.
A galaxishalmazok össztömegének töredéke származik csak maguktól a rendszerektől, a nagy részét a sötét anyag és hevített gáz, úgynevezett intergalaktikus anyag adja. A szélsőségesen forró gáz jelentős röntgensugárzást hoz létre. Amikor két halmaz érintkezik, az egyes galaxisok elcsúsznak egymás mellett, az intergalaktikus anyag összeütközve viszont hatalmas lökéshullámokat generál.
A Chandra az Abell 2146 nevű egybeolvadást figyelte meg, amely 2,8 milliárd fényévre található. Az űrtávcsővel 23 napon át gyűjtötték az adatokat, ennél részletesebben még nem vizsgáltak galaxishalmazok által keltett lökéshullámokat.
A találkozás során az egyik halmaz átesik a másikon, a folyamat révén pedig két hullám alakul ki: egy elülső lökéshullámfront, illetve az azt követő hullám.
A csapat elsőként a galaxishalmazok keltette hullámok szélességét is fel tudta mérni, az elülső 55, a hátsó pedig 35 ezer fényéves.
A szakértők azt is megerősítették, hogy a második hullámban a gáz energiája, azaz hője elsősorban nem ütközésekkel, hanem a lökéshullám nyomására jön létre. Az intergalaktikus anyagban a részecskék véletlen sebessége nagyjából 290 kilométer per másodperc, és átlagosan 50 ezer fényévet utazhatnak, mire találkoznak egymással. Mindez azt jelenti, hogy a részecskék ütközése létrehoz hőt, de a folyamat nagyon lassú.
