Évezredeken át okozott fejtörést az orvosoknak a fejfájás

Nincs olyan ember, akinek soha ne fájt volna még a feje, a panaszok sokszor azonban rövid idő után maguktól is megszűntek, így sokan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a problémának.

Vannak azonban, akiknek nincs ekkora szerencséje, hiszen a látás- és mozgászavarokkal, lüktető fájdalommal, hányingerrel, illetve sokszor fény- és hangérzékenységgel járó migrénnel ma világszerte százmilliók küzdenek, akiknek csak a modern gyógyszeripar, vagy egy elsötétített, minden hangot kizáró szoba jelent megoldást a problémáikra.

A múltban a megoldás persze nem karnyújtásnyira pihent az embertől, sőt, furcsa módszerekkel álltak elő a tünetek kezelésére:

Egyiptom közel négyezer évvel ezelőtt például porított halcsontvázak a fejbőrbe dörzsölését javasolták,

bár az ezzel való sikeres kezelések tömegeiről a papiruszok nem számoltak be.

A megoldás felé vezető út jókora tévedésekkel volt kikövezve: az orvostudomány megalapítójaként tisztelt Hippokratész az i.e. V. században még úgy gondolta, hogy a kellemetlen tüneteket, illetve a migrénes aurát

a gyomorból feláramló gőzök okozzák.

Mások rosszakaratú lényeket sejtettek a háttérben, a legendás orvos ötszáz évvel később élt honfitársa, Galénosz azonban még meglepőbb meglátással állt elő:

a sárga epét okolta.

A sokszor indokolatlan módon sötétnek nevezett középkor hosszú évszázadaiban semmiféle előrelépés nem történt, a brit Thomas Willis 1664-ben azonban nagy lépést tett a megoldás felé: a központi idegrendszerre kezdett gyanakodni, a korban előszeretettel használt növényekkel – köztük a mérgező nadragulyával –, illetve a szintén veszélyes kálium-cianiddal, valamint a különböző higanyvegyületekkel szemben nem tudott hatásosabb megoldást felmutatni.

A nagy előrelépést végül a hosszú időn át Szent András tüzeként ismert anyarozs-mérgezést is okozó, a betakarított gabonák kalászaiban sokszor észrevétlenül megbújó gomba adta: William H. Thompson 1884-ben ugyanis ennek kivonatával sikeresen kezelte az erős tüneteket, a növény hatóanyagának 1920-as, Arthur Stoll általi izolálása után pedig az emberek végre hozzájuthattak a létező legegyszerűbb megoldáshoz:

az apró tablettákhoz.

A nők körében háromszor gyakoribb – főleg a menstruáció előtti két, illetve az azt követő három napban jelentkező – migrén sokszor már gyerekkorban elkezdődik, gyakorisága azonban változó: vannak, akik néhány havonta, mások azonban akár hetente többször is megküzdenek vele, tartós gyógymódja pedig jelenleg nem létezik, így a világon ma minden tizedik ember küzd a problémákkal.

A világhírű magyar pszichiáter és ideggyógyász, dr. Ranschburg Pál (1870-1945) szerint

a betegnek sok szenvedést, az orvosnak sok fejtörést, a vegyi iparnak sok jövedelmet

hozó krónikus fejfájás okai ma sem teljesen kristálytiszták, az azonban jól látszik, hogy az elmúlt évtizedekben egyre erősebbé váló stressz, a környezeti változók, illetve a hormonális változások miatt a betegek száma nő, oka pedig az agyi erek görcseiben, illetve a hullámként a szerven végigfutó működészavarban keresendő.

A rohamokat sokak szerint különböző élelmiszerek, így a csokoládé, a citrusfélék, vagy akár a kávé fogyasztásához kötik, ezek egy része azonban valójában nem erősíti fel a tüneteket – ellentétben például az éhséggel, a teával és a kávéval, valamint számos külső ingerrel, így a hangos zajokkal, a vibráló, erős fényekkel, vagy különböző gyógyszerekkel.