A Föld külső magjának és köpenyének találkozásánál olyan vékony struktúrák találhatóak, amelyek lelassítják a szeizmikus hullámok terjedését. Egy új tanulmányban Surya Pachhai, az Ausztrál Nemzeti Egyetem geológusa és kollégái ezeket az úgynevezett ultraalacsony sebességű zónákat (ULVZ-ket) vizsgálják – írja az IFLScience.
A csapat arra jutott, hogy a zónák különböző rétegű anyagokból állnak, amelyek azokból a korokból maradhattak hátra, amikor a bolygó külső része még magmaóceán volt.
A kutatók a szeizmikus hullámokat megfigyelve képesek következtetni a Föld belső szerkezetére. Az 1990-es években már kimutatták, hogy a hullámok a köpeny és a mag között egyes vékony régiókban lelassulnak, a zónákról azonban ekkor még keveset tudtak, és máig rengeteg a megválaszolatlan kérdés velük kapcsolatban. Többek között azt sem tudni, hogy mennyi ULVZ van a bolygó mélyén.
A Tonga-Fidzsi szubdukciós zónában elég gyakran jelentkeznek mély és erős földrengések ahhoz, hogy segítségükkel a szakértők tanulmányozni tudják az ultraalacsony sebességű zónákat. Szerencsére az elmozdulások inkább oldalsó irányúak, így ritkán okoznak szökőárat. A csapat a földmozgások révén példátlan részletességgel tárta fel a Korall-tenger alatt húzódó ULVZ-ket.
Hrvoje Tkalčić, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa szerint a legfontosabb felfedezés az, hogy a zónák rétegesek. Mivel az egyes rétegek különbözően hatnak a szeizmikus hullámokra, összetételük nagy valószínűséggel eltérő. A szakértő úgy gondolja, hogy ennek felismerése komoly előrelépés.
A kutatók szerint az ULVZ-k az egykori magamóceánokból alakulhattak ki. A földtörténet során a bolygó többször is annyira felforrósodott, hogy külső részei megolvadtak. Ilyen esemény volt többek között egy Mars nagyságú objektum 4,5 milliárd évvel ezelőtti becsapódása, ami utóbb létrehozta a Holdat.
