Földünk Nap körüli pályájának újabb jeles pontjára érkezett: a nyári napforduló azt a pillanatot jelöli, amikor bolygónk forgástengelye a legkisebb szöget zárja be az ekliptika síkjával. Idén ez egészen pontosan június 21-én hajnali 5 óta 33 perc és 19 másodperckor történt.
- Ma van például az év leghosszabb napja, a Budapestet metsző 19º-es hosszúsági körön hajnali 4:45-kor kel a Nap, és este 20:46-kor nyugszik majd. Vagyis picit több, mint 16 órán keresztül láthatjuk az égbolton, sőt: a légkör fénytörése miatt „optikai csalódásként” ennél is korábban láthatjuk meg, és mintha tovább is maradna.
- A Nap ma kel és nyugszik a „legészakibb” ponton látszólagos égi útján, ezt követően mintha egyre délebbről kukkantana be és búcsúzna.
- Ma delel felettünk a legmagasabban, a látóhatár fölött 66 fokkal. Ez egyben a napforduló egy lehetséges definíciója is: a Nap ilyenkor távolodik el maximálisan az égi egyenlítőtől az északi irányba.
- A napsugarak egyedül a mai napon érik hajszál pontosan 90 fokban a Ráktérítőt azon a ponton, ahol a napforduló pillanatában épp délidő van.
- Ez a nap a csillagászati nyár kezdete.
Mindennek oka bolygónk forgástengelyének dőlése. Ha „egyenesen állva” keringene a Nap körül, nem lennének se évszakok, sem eltérő hosszúságú nappalok és éjszakák. Két csaknem gömb esetén persze első látásra nehéz meghatározni, mit értünk egyenes alatt, itt jön a képbe az ekliptika fogalma.
Azt a síkot jelöli, amelyen néhány fokos eltéréssel a naprendszer bolygói keringenek a csillag körül.
Az egyenes azt jelentené, ha a Föld forgástengelye 90 fokot zárna be az ekliptika síkjával, ám ez nem így van: a merőlegeshez képest 23,5 fok a dőlésszögünk. Amikor tehát az északi pólus „bólint” a Nap felé, az északi féltekén nyár van, amikor pedig a déli, akkor itt a tél az úr a napsugarak beesési szöge miatt.