Egy új tanulmányban Romain Vullo, a Rennes-i Egyetem munkatársa és kollégái egy szárnyas őscápát mutatnak be – írja az EurekAlert. A jó állapotú kövületet 2012-ben találták meg a mexikói Vallecillónál, a lelőhelynél korábban más tengeri állatok maradványai is előkerültek.
A Vulloék által vizsgált egyed 1,65 méter hosszú, úszófesztávolsága pedig 1,9 méter volt.
Az állat farokúszójához fejlett felső lebeny tartozott, ami manapság többek között a cetcápára és a tigriscápára jellemző. Hatalmas szájából, illetve feltételezhetően kis fogaiból a kutatók arra következtetnek, hogy a faj planktonnal táplálkozott.
A szakértők a kréta korból eddig egyetlen olyan csoportot ismertek, amelybe nagy, planktont fogyasztó halak tartoztak. A most azonosított sascápák alkotják a második csoportot.
