Iulius Caesar időszámítás előtt 44-es meggyilkolása egy közel két évtizeden át tartó konfliktust indított be, amely végül a Római Köztársaság összeomlásához vezetett. Ezzel nagyjából egy időben Egyiptom utolsó fáraó-dinasztiája is elbukott. A korabeli feljegyzések alapján az időszakot különös égi jelenségek, extrém hideg és gyakori éhínségek is jellemezték, ez szintén hozzájárulhatott a császárság megszületéséhez. Egy friss tanulmány alapján a különös megfigyelések hátterében egy alaszkai vulkánkitörés állt – írja a ScienceAlert.
Joseph McConnell, a renói Sivatagi Kutatóintézet munkatársa kollégáival az Északi-sarkvidékről származó jégmagokban vizsgálta a vulkáni hamut.
A kutatók úgy vélik, hogy az esemény nemcsak a Római Köztársaság, hanem az egyiptomi Ptolemaida-dinasztia bukásához is hozzájárult.
McConnell és kollégái az 1990-es évek óta Oroszországban és Grönlandon begyűjtött jégmintákat elemezték. A korszakból származó hamu segítségével két kitörést fedeztek fel: az első, időszámítás előtt 45-ben bekövetkezett kisebb és lokális volt, a második, 43-as viszont jelentős hatással járt. Utóbbi hamuréteg összhangban van az Okmok kitörésével, amely az elmúlt 2500 év egyik legnagyobb vulkáni eseménye volt. A szakértők utóbbi további bizonyítékokkal, például skandináviai fák évgyűrűvizsgálatával is alátámasztották eredményeiket.
A kutatók szerint a tűzhányóból távozó részecskék hatására Európában két éven át szokatlanul alacsony volt az átlaghőmérséklet, míg a csapadékmennyiség jelentősen nőtt. A Földközi-tenger térségében ez csökkenthette a terméshozamot, ami Egyiptomban és Rómában is éhínségekhez vezetett, és hozzájárult a fáraók, illetve a köztársaság bukásához.
A friss tanulmány a korszakban leírt különös égi jelenségekre is magyarázatot ad. Több forrásban is szerepel, hogy a Nap elsötétült, illetve több Nap jelent meg az égen – utóbbi jelenséget melléknapnak nevezik. A szakértők úgy vélik, hogy ezen észlelések hátterében az Okmok, illetve az Etna vulkáni részecskéi állhatnak.
