A Föld földrajzi és mágneses északi pontja nem esik egybe: ha az ember az iránytű alapján indulna el északi irányba, végül a Jeges-tengeren kötne ki, az Északi-sarktól pár száz kilométerre. A mágneses pólus folyamatosan vándorol, 115 éve például az ember Kanada partjaitól nem messze lyukadt volna ki, ha iránytűjére támaszkodik az Északi-sark keresésekor.
A héten az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) a korábbi eredmények alapján frissítette bolygónk mágneses modelljét – írja a Vox. A modellt a NOAA ötévente szokta megújítani, pontossága pedig elengedhetetlen a mágneses műszerek alapján működő navigációs rendszerek számára. A friss adatok alapján az északi pólus ismét elmozdult, ezúttal azonban meglepően gyorsan. A mágneses modellt a vártnál nagyjából egy évvel korábban kellett megújítani.
Az Északi mágneses sark Kanada irányából szinte egyenesen haladt Szibéria felé.
A pólus 1900 és 1990 között nagyjából 1 000 kilométert mozdult el, és szintén mintegy 1 000 kilométert vándorolt az 1990-es évek és napjaink között, tehát valóba felgyorsult
– nyilatkozta William Brown, a NOAA munkatársa.
A szakértők egyelőre nem tudják, hogy pontosan mi is áll a gyors mozgás hátterében. A választ feltehetően a mélyben, a Föld külső magjánál kell keresni. Ezen vastag, olvadt vasból és nikkelből álló burok hozza létre a bolygót körülvevő mágneses teret.
A kutatók úgy véli, hogy a külső magban egy olyan, egyelőre ismeretlen folyamat zajlik, amely befolyásolja a mágneses pólus vándorlását.
Kiemelt fotó: Pixabay
