A Loch Ness-i szörny legendája mintegy 1500 éves: a lény először Szent Kolumba 565-ből származó legendájában tűnt fel. Az évszázadok során rengeteg szemtanú számolt be az állítólagos szörnyről, valódi bizonyíték azonban még nem került elő.
A kutatók napjainkra több elméletet is kidolgoztak a jelenség megmagyarázására. A legelterjedtebb hipotézisek szerint az észlelések hátterében nagyobb halfajok, vagy olyan fenyőtörzsek állnak, amelyeken a kifolyt gyanta különös formákat alakít ki.
Az elmúlt évtizedekben számos „szörnyvadászat” indult a tóban, a közeljövőben pedig újabb kutatócsoport próbálkozik meg a víz átfésülésével. A Neil Gemmell, az Otagói Egyetem munkatársa által vezetett nemzetközi csapat 2018 júniusában fogja megvizsgálni a Loch Ness vizét – írja az Otagói Egyetem oldala.
azaz a vízben található apró DNS-maradványok alapján fognak következtetni a tóban megforduló állatokra.
A csapat más skóciai tavakban is el akarja végezni a vizsgálatot, hogy kiderüljön, miben tér el a Loch Ness a többi helyi tótól – már, ha van különbség.
Mikor egy élőlény a környezetében halad, apró DNS-töredékeket hagy hátra. Ezeket a nyomokat a kutatók képesek begyűjteni és elemezni, majd a rendelkezésre álló adatbázisból következtetni tudnak az érintett állat fajára.
A kutató sokkal valószínűbbnek tartja, hogy a szörny legendájának hátterében nagyobb halak, például harcsák vagy tokhalak állnak.
A projekt azonban nem is annyira a szörnyvadászatról, hanem az Egyesült Királyság legnagyobb édesvízének átfogó felméréséről szól. A vizsgálattal a szakértők számos értékes információt gyűjthetnek a tóban előforduló organizmusokról.
A kutatók arra számítanak, hogy több új fajt, főként baktériumokat fognak felfedezni. A szakértők emellett a Loch Nessben újonnan megjelent invazív fajok, például a gorbusalazac elterjedését is felmérhetik.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
