Napjainkban két elefántfajt különböztet meg a tudomány, az afrikait (Loxodonta africana) és az ázsiait (Elephas maximus). A biológusok azonban egy ideje már feltételezik, hogy létezik egy harmadik is, az Afrikában élő erdei elefánt (Loxodonta cyclotis). A természetvédelmi szervezetek többsége azonban utóbbit alfajként kezeli.
A probléma az, hogy az erdei elefántok jóval veszélyeztetettebbek, mint a szavannán előforduló rokonaik. Ahhoz, hogy kellő figyelmet és védelmet kapjanak, külön fajként kellene elismerni a populációt.
Egy tavaly bemutatott genetikai analízis már felfedte, hogy az erdei elefánt sokkal közelebbi rokonságban áll a kihalt erdei őselefánttal (Palaeoloxodon antiquus), mint az afrikaival. A vizsgálatot folytatva a kutatók a közelmúltban alaposabban felmérték az erdei elefánt evolúcióját – számol be az IFLScience.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmányukban a szakértők 14 genetikai szekvenciát hasonlítottak össze. A genetikai minták hat élő és nyolc kihalt fajtól – elefántoktól, mamutoktól és masztodonoktól – származtak.
A legmeglepőbb eredmény a fajok közti keveredés mérték volt
– mondta David Adelson, Adelaide-i Egyetem munkatársa és a tanulmány társszerzője. A szakértő hozzátette, nem számítottak arra, hogy keveredés volt a mamutok, a masztodonok és a mai elefántok ősei között.
Az adatok alapján az afrikai és az erdei elefántok genetikai, és feltételezhetően fizikai szétválása 500 000 éve történt. Az elkülönülés hátterében talán olyan klimatikus tényezők álltak, amelyek ellehetetlenítették, hogy a két csoport tagjai kapcsolatba lépjenek egymással.
Mikor a két populáció ismét közelebb került egymáshoz, genetikailag már kellően különbözőek voltak ahhoz, hogy külön fajokat alkossanak. Ennek egyik oka az volt, hogy az erdei elefántok mamutoktól és erdei őselefántoktól származó géneket is hordoztak. Az eltérések ellenére azonban a két faj képes volt egymással szaporodni.
Adelson az IFLScience-nek kiemelte, hogy kutatásukban a kihalt fajoktól viszonylag kevés jó Y kromoszómaszekvenciát tudtak begyűjteni, ezért sok megválaszolatlan kérdés maradt a múltbéli fajok közti kereszteződésekről. A többi genetikai minta viszont kellően ép volt.
(Kiemelt kép: Thinkstock)