Lenyúzott ember bőrét, péniszét kellett nadrágként viselni

Izland klímája még erős túlzással sem kényezteti az embert, korábbi századok során a puszta életben maradásért is komoly küzdelmet kellett folytatni. Főleg nem a társadalom alsó rétegei számára, akik az időjárás mellett a kalózokkal is folyamatos harcban álltak a XVII. század folyamán.

Nem csoda, ha a mágiától, boszorkányságtól remélték sorsuk jobbra fordulását: zombik életre keltésétől a kecsketejlopó bizarr lény felnevelésén keresztül a gazdagságot ígérő halálnadrágig. Ez utóbbit mutatjuk be részletesebben a Múlt-kor.hu gyűjtéséből.

A nábrók szó szerinti fordításban halálalsónadrágot jelent, és viselése a korlátlan gazdagság ígéretét hordozta, igen nehéz volt hozzájutni, viselni pedig…

Lenyúzott emberbőr

Először is kellett hozzá egy olyan férfi, ismerős, rokon, barát, aki beleegyezett, hogy halála után deréktól lefelé megnyúzhatják. A mágia szerencsére köztudottan csak úgy működött, ha az illető természetes halállal halt, viszont a legteljesebb titokban kellett tartani az egészet, hiszen a hatóságok üldözték a boszorkányságot.

Miután emberünk elhunyt, annak rendje és módja szerint eltemették, eljött az egyezség haszonélvezőjének ideje: kiásta a testet és deréktól lefelé óvatosan megnyúzta. Tényleg vigyáznia kellett, mert az egész nem ér semmit, ha egy pici lyuk is van a bőrön.

Amint készen volt az emberbőr nadrág, még egy érmét kellett lopni egy szűkölködő özvegytől, a pénzt pedig a nábrók pergamenre rajzolt jelképével együtt be kellett tenni a halálalsónadrág „zsebébe”, ami ez esetben a herezacskót jelentette.

A herezacskó mindig megtelt pénzzel

A világ egyetlen „nekronadrágja”  az Izlandi Varázslat és Boszorkányság Múzeumában, Hólmavíkban van kiállítva – persze nem eredeti, azaz nem emberbőrből készült. Itt 7:02-től látható:

És hogyan hozott a nábrók gazdagságot? Úgy, hogy amíg az embere ezt az alsót viselte, és a herezacskóban maradt az eredeti érme, rendre újabb és újabb érmékkel töltődött meg.