Fizikusok egy csoportja most gyakorlati bizonyítékot talált az efféle részecskék létezésére. A Stanford és a Kaliforniai Egyetem kutatói egy hűtött kamrában elektronokat vezettek egy szupervezetőből és egy mágneses szigetelőből álló “szendvicsbe”.
Mikor végigvezettek egy mágnest a lapok tetején, módosítani tudták az elektronok mozgásának sebességét. A kísérlet bizonyos pontján az elektronok közt két gerjesztés, úgynevezett kvázirészecskék jelentek meg. A kutatók a páros egyik tagját mindig elterelték, így tudták megmérni a másik áramlását.
Bár ezek a kvázirészecskék nem a Majorana-részecskék, megfigyelésük mégis áttörést jelenthet.
A szakértők egyelőre nem tudják, hogy a jelenség a természetben is megfigyelhető-e.
Elég valószínűtlen, hogy az univerzumban is előfordulnak, bár kik vagyunk mi, hogy megmondjuk?
– állapította meg Gratta.
Éppen ezért az új vizsgálat nem teljes bizonyítéka Majorana elképzelésének, csupán újabb érv amellett, hogy a leírt részecskék valóban létezhetnek. Nem ez volt az első alkalom, amikor sikerült hasonló jelenséget megfigyelni – 2012-ben például már bemutattak egy kísérletet, amely szintén a Majorana-részecskék létezését bizonyította.
Shoucheng Zhan, a Stanford Egyetem szakértője és az új tanulmány szerzője szerint felfedezésük a fundamentális fizika egyik legintenzívebb kutatását foglalja össze, amely pontosan 80 éve zajlik.
