Churchill Nagy-Britannia egyik, ha nem a legmeghatározóbb miniszterelnökeként ismert, a politikus azonban igen termékeny író és a tudományok elkötelezett híve is volt – az államférfi munkáját saját tudományos tanácsadója segítette.
Hogy Churchillt mennyire érdekelte a tudományos világ, azt jól bizonyítja az a közelmúltban felfedezett 11 oldalas esszéje, melyet a fultoni Churchill Múzeumban találtak meg. A dokumentumot a politikus 1939-ben írta, az 1950-es évek végén kissé átdolgozta.
Timothy Riley, a múzeum igazgatója az esszét Mario Livio asztrofizikusnak is megmutatta, aki elemzéséről a Nature folyóiratban számolt be. Churchill eredeti munkájának címe “Egyedül vagyunk az Univerzumban?” volt.
Remek meglátásai voltak
Livio elismerte, már az esszé címétől is igencsak meglepődött. A dokumentum tartalma szintén megdöbbentő volt, hiszen az ismert politikus egy érdekes és fontos tudományos kérdésről írt, meglehetősen tudományos érveléssel. Bár a korszak, amikor az esszé megszületett, igen viharosnak bizonyult, és a szerző maga nem volt tudós, az okfejtése mégis kifejezetten tiszta maradt.
Munkájában Churchill először azt a problémát járja körül, hogy pontosan mi is az élet? A politikus szerint a legfontosabb szempont a reprodukció. Írásban Churchill “viszonylag jól szervezett életről” beszél, Livio szerint ez feltehetőleg valamilyen több sejtből felépülő létformára utal. Ezzel a megfogalmazással a szerző valószínűleg a vírusok problematikáját akarta megkerülni, melyek ugyan képesek szaporodni, de az élet bizonyos jellegzetességeit nem mutatják.
Ezután Churchill azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hol érdemes az élet nyomai után kutatni? A politikus úgy vélte, hogy érdemes olyan világokat figyelni, melyekben víz található, vagy amelyekben a víz képes megmaradni – a szakértők ma az ilyen bolygókat a csillagok lakható övezetében keresik. Livio szerint napjainkban a tudósok szintén a folyékony vizet tartják ez egyik legfontosabb faktornak kutatásaik során.
Később Churchill a Naprendszeren kívüli világokról – azaz az exobolygókról – is említést tesz. Meglepő módon a szerző arra jut, hogy a bolygórendszerek sokkal gyakoribbak lehetnek, mint ahogy azt a kortárs tudósok gondolták – mint utóbb kiderült, az exobolygók valóban igen nagy számban fordulnak elő. Churchill szerint éppen ezért létezhet még az Univerzumban az élet kialakulásának kedvező hely.
Ez a logikai lánc, véleményem szerint, meghökkentő egy politikushoz képest
– állapította meg Livio.
Példa a mai döntéshozók előtt
Livio szerint Churchill meglátta a tudományban rejlő erőt, amely a háborús győzelmet is elősegíthette. A politikus ugyanakkor olyan környezetet teremtett, melyben a tudomány saját jogán is virágozhatott. Ez a közeg elősegítette az 1950-es évek nagy előrelépéseit, mint amilyen a rádiócsillagászat fejlesztése is volt.
Livio hozzátette, napjaink problémáinak megoldásában is fontos a hasonló szemlélet, érdemes lehet a tudományos tanácsadókat magasabb szinten is bevonni a döntéshozatalba.
Churchill esszéjének egyik legfigyelemreméltóbb része talán az, melyben azt taglalja, bár az 1930-as évek végén elképzelhetetlen, hogy más égitesteket látogasson meg az emberiség, a fejlődésnek köszönhetően a jövőben bármi megtörténhet. A tudomány előretörésének ugyanis lehetetlen gátat szabni.
