A természeti katasztrófák közül messze a földrengések követelik a legtöbb áldozatot köszönhetően annak, hogy váratlanul robbannak ki, esélyt sem adnak a menekülésre. A XX. század folyamán a természeti katasztrófák csaknem négymillió áldozatának 50,9 százalékát szedték földrengések.
A második legpusztítóbb erő az árvizek, ezek szedték a halálos áldozatok 29,7 százalékát.
A magas szám nemcsak az épületkároknak, hanem a katasztrófát követő tűzvésznek, földcsuszamlásnak, szökőárnak tudható be.
Nem lehet jelezni
A rossz hír, hogy a lakosság és a gazdaság is egyre sebezhetőbb. Ennek oka a népességnövekedés, a nagyvárosok bizonytalanabb talajú részeinek beépítése, és egyre több az olyan létesítmények száma is, amelyek sérülése önmagában katasztrófát okoz.
Előrejelezni a földrengéseket nem lehet. Megfelelő biztonsági intézkedésekkel, az épületek megfelelő tervezésével és kivitelezésével viszont a károkat és az áldozatok számát is jelentősen csökkenthetjük.
100 ezer halott Messinában
De nézzük, mi is történt 1908-ban Szicíliában. A 158 ezer fős kikötőváros, Messina karácsonya izgalmakban bővelkedett, a lakók az Aida előadására készültek. Zsúfolásig telt a város az opera bemutatására érkező érdeklődőkkel. A többség még aludt, amikor hajnali 5 óra 21 perckor 7,5-ös erősségű földrengés rázta meg a környéket. Az epicentrum nyolc kilométer mélyen volt a partvidék közelében.
A rengés 35 másodpercig tartott, akit nem a romok temettek maguk alá, azt a szárazföldre 100 méter mélyen benyomuló, 2,5 méter magas szökőár sodort el.
A város gyakorlatilag eltűnt a föld színéről, Nápoly és Róma kórházai sebesültek ezreivel teltek meg. A hatóságok késve reagáltak, csak január 9-én vezették be a rendkívüli állapotot, öt évvel a rengés után még mindig 10 ezren laktak ideiglenes szálláshelyen. A tragédia után azonban Olaszországban szigorították az építési szabályokat, és Messina újjáépítését is már ezek szellemében kezdték meg.
