A kanyarodáshoz ugyanis épp arra van szükségünk, amivel a kezdő biciklistáknak leginkább meggyűlik a baja: a gravitációra. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy bedőljünk a kanyarba – a tömegvonzás nélkül gyakorlatilag csak egyenesen tudnánk haladni.
A zéró gravitáció szimulálására a tudósok létrehozták a (bicikli és a tricikli szavak összetételéből) nem túl frappánsan elnevezett briciklit. Ez az eszköz pont úgy működik a Földön, mintha egy kétkerekűvel próbálnánk az űrben haladni.
Az alábbi videón (1:22-től) jól látható, hogy senkinek sem sikerül a mindössze két bolyából álló akadálypályát meghódítani.
A problémát az okozza, hogy gravitáció nélkül amint a biciklista balra kanyarodna, teste épp ellenkezőleg, jobbra kezd dőlni, vagyis összesített pályája (nagyjából) változatlan marad. Akinek nem fér a fejébe, hogy a kormány elfordítása miért nem vezet eredményre, tekerjen 2:09-hez – tömegvonzás nélkül a kerékpározás épp olyan, mint egy vízszintes inga.
