A Jeruzsálemből Bét Semesbe tartó bekötőút kiszélesítése előtti szokásos felmérésnél a régészek a térségben valaha talált legrégebbi épületre bukkantak, amely szerintük az ember állandó lakhelyre költözésének korai bizonyítéka lehet. A feltárt településmaradványok a Kr. e. VIII. évezredtől a Kr. e. IV. évezred végéig tartó időszakból származnak.
A feltárás azt mutatta, hogy a település központjában megjelent a korabeli várostervezés, a leletekben nyomon követhető az egyre hierarchikusabb társadalom kialakulása. A legidősebb építményt a növénytermesztés kezdetére és az állatok legkorábbi ismert háziasításának idejére datálják. Bárki is építette a házat, nagyon újszerű dolgot cselekedett, mert addig az emberek az élelem után kutatva vándoroltak, itt pedig megjelennek az állandó letelepedésre történő átállás bizonyítékai, amikor az ember elkezdte a háza mellett tenyészteni az állatokat.
A neolitikus kultúrából származó, szinte teljes egészében előkerült épület fontosságára utal, hogy többször is átalakították. Az építmény mellett kilenc kovakövet és egymás mellé helyezve mészkő fejszéket találtak. A régészek szerint egy részüket használták, másokat kultikus tárgyként őriztek, de tulajdonosuk egyértelműen nagyra értékelte azokat.
A feltárás során a tízezer éves épülettől nem mesze több, hatezer évesnek tartott építményre is bukkantak, és egy 1,3 méter magas, több száz kilós, hatszög alapú, álló kőoszlop is előkerült. Az oszlopnak mind a hat oldalát lesimították és szélesebb oldalát keleti irányba tájolták. Mindez a tudósok szerint arra utal, hogy valaha egy kultikus templom állhatott ott.
