Komolyra fordítva a szót, a bálna fülzsírja a kutatókat látja el információval, az állat számára nem több, mint fülzsír… A 250 grammos és 25 centis “dugók” épp úgy informálják a tudósokat az állat életéről, koráról, a környezeti körülményekről, mint a fák évgyűrűi.
A táplálékban bőséges fél év során a fülzsír zsírban gazdag, világos színű, míg a vándorlással töltött hónapok során tömör, sötét lerakódás jön létre. Ebből a kutatók például az állat korát tudják megállapítani. Talán ennél is fontosabb, hogy a fülzsír összetételéből a bálna élete során az óceánban fellelhető szennyeződéseket és azok idejét is meg tudják állapítani.
Forrás: AFP
Ugyanúgy, mint a testzsírból, ám a fülzsír előnye, hogy sokkal tartósabb, a tengeri emlős pusztulása után még sokáig használható. Sascha Usenko és csapata első alkalommal használt fülzsírt, hogy időspecifikus információkat nyerjen belőle. Az “alany” egy 2007-ben, Kalifornia partjainál hajóbalesetben elpusztult fiatal, mindössze 12 éves kék bálna “füldugója volt. Rétegről rétegre haladva a fülzsírban a tudósok különböző koncentrációban találtak például DDT-t és gyulladásgátlókat.
A tesztoszteronszintet is ki tudták mutatni, amely alapján világossá vált, hogy a vizsgált hímállat tíz éves korára érte el az ivarérettséget. A kortizol stresszhormon szintjének növekedését is megfigyelték az időmúlásával, amelynek értelmezése azonban nem egyszerű feladat. A háttérben állhat az élelemért, a párosodásért folyó versengés, de olyan emberi tevékenység is, mint a környezetszennyezés, vagy az emberi eredetű zaj.
Usenkóék a következő lépésben múzeumi példányokat vizsgálnak majd meg. Olyan egyedeket keresnek, amelyek még az ember által kiváltott stressztényezőktől mentes környezetben éltek. Így meg tudják állapítani, hogy a kortizolszint emelkedéséért természetes tényezők, vagy emberi tevékenység a felelős.
