A Bécsi Orvostudományi Egyetem munkatársai 21 “szent” kút és 18 templom szenteltvíztartójában vizsgálódtak. Az eredmény igencsak megdöbbentő: a vízminták mindössze 14 százaléka nem tartalmazott fekáliás eredetű fertőzést – írja a Reuters.
A kutatók egyetlen forrás vizét sem nyilvánítottak ihatónak. A források a feltehetően a rossz higiéniának betudható fekáliás szennyezésen túl a mezőgazdaságban használt növényvédő szereket is tartalmaztak. A legfertőzöttebbek természetesen a kórházi kápolnák szenteltvíztartói voltak.
Ezt nem lenne szabad… (forrás: AFP)
A szent forrásoknak tulajdonított gyógyító erő mára a visszájára fordult, bár a középkorban még valóban “működött”. A városok akkori higiéniája annyira rossz volt, hogy az embrek folyamatosan hasmenéssel küzdöttek. Ha néhány napig viszont egy-egy erdei forrás vizét fogyasztották, a tünetek elmúltak. Ez a szent források titka – jegyezte meg Alexander Kirschner mikrobiológus. Mostanra azonban a modern települések vízminősége jóval meghaladja a természetes forrásokét.
A megoldás a templomi szenteltvíz gyakori cseréje lehet. Sőt, egy olasz pap épp higiéniai szempontoktól vezetve talált fel egy szenteltvíz adagolót, amiből a hívek magukra csepegtethetik a vizet, nem kell belenyúlniuk.
