Cseppet sem rendkívüli, ha Földünk egy-egy rejtett zugában eddig ismeretlen apró élőlényekre bukkannak a tudósok, vagy a tenger alatti “gabonaköröket rajzoló” UFO-ról derül ki, hogy valójában egy új halfaj. Legfeljebb eltöpreng az ember, hogy mennyire nem ismerjük a minket körülvevő világot, és vajon hány fajt pusztítunk ki, mielőtt megismernénk őket.
Az viszont már igencsak ritka, hogy egy viszonylag nagytestű emlős bukkanjon elő a fák közül, amelyet eddig soha, senki nem látott. Márpedig az Andokban épp ez történt.
A “macskamedve”, hivatalos nevén olinguito évtizedek óta az első ragadozó, amelyet a nyugati féltekén új fajként írtak le. Tíz évbe telt, mire a tudósok azonosították az új emlőst. Minden azzal kezdődött, hogy a zoológus Kristofer Helgen talált néhány csontot és bőrt egy chicagoi múzeum raktárában. A sokszor több mint százéves, összezsúfolva csomagolt, esetenként rosszul felcímkézett óriási gyűjteményekben nem ritkaság az ilyesmi.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="488" width="650" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A vörös bunda és az ismeretlen koponya azt feltételezte, hogy új fajról lehet szó, amit a DNS-vizsgálat meg is erősített. A 35 centiméter hosszú, egykilós olinguito az emlősök azon csoportjába tartozik, ahol a kutyák, macskák, medvék és rokonaik foglalnak helyet. Tudományos neve Bassaricyon neblina, legközelebbi rokona pedig a mosómedve.
Miután felkutatták a Kolumbia és Ecuador magas hegységeiben, fény derült életmódjára is. Magányosan él, éjjel aktív, és bár ragadozó, főleg növényi táplálékot fogyaszt – gondoljunk párhuzamként a medvére. Barnás-vöröses bundája igen sűrű, alkalmazkodva az ötezer méter feletti magasság cseppet sem barátságos klímájához. Élete nagy részét a fákon tölti, egyszerre csak egy utódot hoz világra. Ugyan még elég keveset tudunk róla, annyi már bizonyosnak látszik, hogy élőhelye csaknem feléről már elűzte az ember terjeszkedése.