Nos, a dolognak természetesen az alkoholhoz és a szürkeállományunk működéséhez van köze, de kezdjük az elején.
Az ilyen alkoholos filmszakadásoknak két fajtája van: az egyik az „en bloc” emlékezetkiesés, a másik a részleges. Ez utóbbi már csak azért is jobb, mert az ember legtöbbször képes visszaemlékezni a hiányzó részekre, ha valaki elmeséli az este történéseit. A teljes emlékezetkiesést azonban senki és semmi nem tudja pótolni.
Mivel az emlékezettel kapcsolatos problémákról van szó, talán annyira nem meglepő, hogy mindkét esetben ugyanaz a folyamat zajlik le az agyban: az alkohol megzavarja a hippokampuszban található azon receptorokat, melyek normális esetben a neuronok közötti jelátadásban fontos szerepet játszó glutamátok továbbítását végeznék.
A szürkeállományban bekövetkező zavar végeredménye az, hogy az agy képtelen hosszú távra létrehozni emlékeket – ezért van, hogy a „megfelelően” illuminált állapotú ember képes a reakciókra, akár teljes társalgásra, azonban másnap mégsem emlékszik semmire.
Az eddigi kutatások alapján a filmszakadásról elmondható, hogy elsősorban akkor következik be, ha a szervezetben hirtelen megugrik az alkohol mennyisége – vagyis azzal lehet a leginkább elkerülni, ha az ember kevesebbet, de legalábbis lassabban fogyaszt.
Ja, és ha valakinek mostanában volt filmszakadása, hagyja az agyát rendbe jönni, tartson egy kis alkoholböjtöt.
