A homárok és egyéb rákfélék ilyetén elkészítésének oka egyszerű: a páncéljuk alatti finom fehérjék hihetetlenül hamar romlásnak indulnak, vagyis ahhoz, hogy a fehérjék tálaláskor is ízletesek legyenek, az alapanyagnak a lehető legfrissebbnek kell lennie. Az élő állatnál pedig nincs frissebb.
S bár ez a módszer kínzásnak tűnhet, pártolói azzal érvelnek, hogy ezen élőlényeknek annyira egyszerű idegrendszere van, hogy gyakorlatilag észre sem veszik, ha a majdnem jéghidegből a forró vízbe kerülnek; ráadásul olyan gyorsan meghalnak, hogy nincs szó szenvedésről.
Nos, a belfasti Queen’s University professzora, Robert Elwood kilencven parti tarisznyarák segítségével kiderítette, hogy ezek az állatok igenis éreznek fájdalmat.
Mivel a rákok vonzódnak a sötét búvóhelyekhez, kísérletében olyan akváriumokba dobta be az állatokat, melyekben egyből két ilyen árnyas folt is volt – igaz, az egyik áramütéssel büntette az új lakókat. A megrázó élményben részesített állatokat kivették, majd ismét visszahelyezték a vízbe, ahol a legtöbben ugyanazt a sarkot választották, és ugyanúgy elektromossággal találkoztak. A harmadik körben azonban alig maradt olyan rák, amely ne értett volna a szóból.
A professzor szerint a sokk elkerülése egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ezek az állatok is éreznek fájdalmat.
