A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatói szerint ugyanis új értelmet és jelentőséget nyerhet a fogászati vizit, amennyiben a fogkő leverése, a fúrás és faragás mellett széles körben elterjed a páciensek “nyáldiagnosztizálása”.
Ugyan ez egy viszonylag új terület az orvostudományon belül, a biomarkerek segítségével történő kórmeghatározás nem az – a legnagyobb különbség, hogy a nyálminták vétele nem okoz se fájdalmat, se egyéb kényelmetlenséget. Amennyiben az orvosok tudják, hogy mely molekulákat kell keresniük, úgy egyes betegségek felfedezéséhez – legyen szó diabéteszről vagy éppen rákról – nem lesz már szükség se vérre, se egyéb testnedvekre.
A kutatók szerint a “nyáldiagnózis” fogászati terjedését az is segítheti, hogy a legtöbb ember – minden félelme és fenntartása ellenére – gyakrabban látogatja meg fogorvosát, mint háziorvosát. (Persze ehhez hozzátartozik, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, hiszen a tanulmányt fogorvosok írták, és az Amerikai Fogászati Egyesület folyóiratában jelent meg.)
S bár a magunk részéről támogatnánk, hogy az ilyen egyszerű, de nagyszerű preventív vizsgálatokat mindenhol bevezessék, az sem zavarna minket, ha épp a fogorvosok válnának az egészségünk első számú védelmi vonalává.
