A lény – mely a Coelodonta thibetana nevet kapta – mintegy 3,6 millió évvel ezelőtt barangolhatott Észak-Ázsia területén, a tibeti Zanda-medencében. Másfél millió évvel lehet fiatalabb az eddigi legősibbnek tartott gyapjas orrszarvúnál.
A lelet, mely rendkívül jó állapotban őrződött meg azt az elképzelést támasztja alá, miszerint az orrszarvúk evolúciós bölcsőjének a Himalája tekinthető.
Az állatból a koponya és az alsó állkapocs teljes egészében fennmaradt. A helyszínen más eddig ritka fosszilis jégkorszaki már kihalt fajhoz tartozó egyed maradványait ástak ki. Így bukkantak rá, egy kihalt lóra, antilopra, hóleopárdra, borzra és számos más emlősre.
A gyapjas orrszarvú – mely megközelítőleg 2 tonnát nyomott – mintegy tízezer évvel ezelőtt halt ki. A jégkorszaki ember kortársa volt, számos barlangrajz megörökítette. A mai orrszarvúakhoz hasonlóan két hatalmas tülke volt, amelyek közül az első akár az 1 méteres hosszt is elérhette, a második valamivel kisebbre nőtt.
Hosszú, tömött szőrzetet viselt a hideg ellen és a mai rokonainál mélyebben hordta fejét. Egyes vélemények szerint a túlzott vadászat okozhatta végzetüket.
