Fernando Soley biológusnak a Costa Rica északi részén található La Selva biológiai állomás ültetvényében tűnt fel először a taira furcsa viselkedése, miközben nyílméregbékákat tanulmányozott.
Egy állat banánt hozott le az ültetvény egyik – teljesen más fajú – fájáról. Minden jel arra utalt, hogy a menyétféle saját maga dugta oda a csemegét.
A jelenséget megvizsgálandó, a kutató és társa, Isaías Alvarado-Díaz banándarabkákat rejtett el az ültetvényen, valamint a közeli erdőben, két nap elteltével pedig megszámolták azokat. A legkevesebb banán az ültetvény fáiról tűnt el, tehát a taira tényleg biztos rejtekhelyet talált zsákmányának.
Ezt követően fotócsapdákkal figyelték meg a banánnövényeket, így kiderült, hogy csupán a tairák szakítottak le teljes gyümölcsöket, a tukánok, koatik és oposszumok ezzel szemben a növényen lévő banánokat dézsmálták meg. Ezen kívül a tairák nemcsak az érett banánokat szedték le, hanem éretleneket is, amelyeket később ettek meg.
Számos madár és emlős rejt el élelmet, de általában a fölösleggel teszik ezt, amit meg tudnának enni, csak épp nincs rá szükségük – ilyen a mókusok jól ismert dióraktározására.
Soley szerint a tairák esete ettől különbözik, az éretlen banán ugyanis fogyasztásra a leszedés pillanatában nem alkalmas, csak a jövőben válik azzá. Ez tehát azt jelenti, hogy a menyétfélék már napokra előre gondoskodnak betevőjükről, és előre terveznek.
A taira egy emlős ragadozó menyétféle. Közép- és Dél-Amerikában él. Testhossza 56–68 cm, farka pedig 38–47 cm. A testtömege 4–5 kg között van. általában kisemlősökkel táplálkozik, nappal aktív állat.
Jól tud fára mászni, gyorsan fut, magasra ugrik, és kiválóan úszik. A vackukat a föld alatti üregekben rendezi be. A kölykei átlagosan 80 grammosan jönnek a világra, hangjuk a rókáéra emlékeztet.
Egyes indián népek előszeretettel tartották őket háziállatként. (forrás: Wikipedia)
