Az élő kövületek normális esetben Dél-Afrika, a Comore-szigetek, Indonézia és Madagaszkár vizeiben 150-400 méteres mélységben élnek. Amint a magasabb régiókba úsznak, az a veszély fenyegeti őket, hogy a cápák elfogására bevetett vontatóhálókba keverednek.
A Midi Madagasikara című lap szerint februárban a nyolcvan kilogrammosra is megnövő halfaj három példánya került partra, majd márciusban, májusban és júniusban újabb egyedek.
A feltételezések szerint a halak egyelőre nem ismert okok miatt az ősi vizekből a Comore-szigetek területére kerültek, és a Mozambiki-csatornán dél felé vonultak.
A bojtosúszósok rendje már négyszázmillió éve is létezett, tehát jóval a dinoszauruszok előtt. A tudósok egészen 1938-ig úgy gondolták, hogy ezek a halak sem élték túl az élőlények 65 millió éve bekövetkezett tömeges pusztulását. Ekkor azonban az Indiai-óceánban felfedeztek néhány bojtosúszós maradványhalat.
A német Max Planck Viselkedéspszichológiai Intézet kutatócsoportjának Hans Fricke vezetésével 1987-ben sikerült először a különleges állatokat természetes közegükben, a Comore-szigeteknél megfigyelni és lefilmezni.
