A Koppenhágai Egyetem kutatói a vulkántól 10 és 55 km távolságban gyűjtöttek hamumintákat. Elemzésük során azt találták, hogy a hamurészecskék a kitörés első napjaiban finomszemcséjűek, rendkívül élesek és kemények voltak.
Később méretük szubmilliméternyi átmérőtől több mint tíz nanométerig terjedt. Becsapódásuk hatására berepedezhetett volna a pilótafülke ablaka, lehetetlenné téve a kilátást.
Ráadásul a részecskék élei akkor sem tompultak, miután két héten keresztül megszakítás nélkül vízben mozgatták őket az elemzések során. Tehát sem a köd, sem az eső nem tette volna kevésbé veszélyessé a hamufelhőt a közlekedés szempontjából.
A kutatók kiderítették azt is, hogy a hamurészecskék már 1150 Celsius fok alatt folyékony halmazállapotúvá váltak. “Tehát könnyen megolvadtak volna a sugárhajtású gépek motorjában, amelyek hőmérséklete az 1500-2000 Celsius fokot is eléri. Az olvadt részecskék pedig lerakódhatnak a hidegebb turbinalapátokra, lassan tönkretéve a hajtóműveket”.
A kitörés közelében gyűjtött vulkáni hamu összetételében 58% volt a szilícium-dioxid-koncentráció. Ez az összetétel az andezites kőzetekre jellemző érték. A hamu számottevő mennyiségben tartalmazott fluoridot, alumíniumot és arzént is.
A norvég Kjeller Légi Kutatási Intézet úgy nyilatkozott, az eredmények igazolják, jogos volt Európa légterének ideiglenes lezárása.
2010. április 15-én és 16-án a legtöbb európai repülőtér teljesen zárva volt, ugyanis szakértők szerint a vulkáni hamu, amely nagy részecskéket is tartalmaz, kárt tehetett volna a repülők hajtóművében, ez pedig katasztrófákhoz vezetett volna.
AJÁNLOTT LINKEK:
A vulkáni hamuról szóló tanulmány összefoglalója (PNAS)
Cikk a vulkáni hamuról (BBC News)
