Nem csak az ember esetében érvényes, hogy a népsűrűség nagyobb a városban, mint vidéken. A parányi Tapinoma sessile nevű hangya még nagyságrendekkel túl is szárnyalja az emberi arányokat – állapította meg Grzegorz Buczkowski amerikai biológus. Az indianai Purdue Egyetem munkatársa kutatásának egy részét az egyetem területén is elvégezhette.
A természetben a másfél-három milliméteres hangyák apró, legfeljebb ötventagú telepekben élnek egyetlen királynővel. Nem csoda, hiszen fészkeiket a legszűkösebb üregekben, például kivájt makkokban hozzák létre. A rovarok azonban már rég nem csupán erdőben élnek: a T. sessile Észak-Amerikában gyakori társbérlője az embernek. Angol nevét (coconut ant – kókuszhangya) úgy kapta, hogy a tapasztalatok szerint amikor szétlapítják, jellegzetes rumos-kókuszos illatot áraszt.
Ami meghökkentő, az a két – természeti és városi – élőhelyen tanúsított telepalkotás közti különbség. Városi környezetben ugyanis a telepek hihetetlenül felduzzadnak, az állatok több mint hatmillió dolgozót és ötvenezer királynőt számláló szuperkolóniákká is összeverődhetnek. Bár nem betolakodó fajról van szó, hiszen eredetileg is Észak-Amerikában honos, Buczkowski szerint mégis invázióról beszélhetünk.
Míg ugyanis a szabadon élő T. sessile bolyai megosztják élőhelyeiket más hangyafajokkal, a városi szuperkolóniák körül alig találni más hangyákat. Így azokat is távoltartják a háztól és környékétől, amelyek például hasznot hajthatnának a kertben. A faj tehát itt úgy viselkedik, mint egy klasszikus betolakodó, amely új élőhelyre tör be, és kiszorítja az eredeti fajokat.
