A merevlemezek úgynevezett továbbfejlesztett formátumával egyszerűbbé válik a nagyobb kapacitású, kevesebb energiát használó tárolóegységek gyártása.
A probléma abból ered, hogy a hetvenes évek elején az IBM szabványaként kifejlesztett hajlékonylemez-meghajtókban használt lemezek 512 bájtos foglalási egységeket, azaz szektorokat tartalmaznak. A szektorok azok az egységek, amelyeknél kisebb rész különálló módon nem írható vagy olvasható.
A kompatibilitás érdekében a merevlemezeknél is ez a kiosztás terjedt el, ennek azonban már nincs jelentősége akkor, amikor terabájtos (ezer gigabájt) méretű lemezek is készülnek.
A szektorok címzésére, a hibajavításhoz és az adatok egymástól való elválasztására lefoglalt kihasználatlan terület a nagyobb kapacitású lemezek esetében már jelentősen csökkentheti a hasznos területet.
A továbbfejlesztett technológiában használt 4 kilobájtos szektormérettel megközelítőleg nyolcadára csökkenthető a kihasználatlan területet, ennek következtében viszont az azonos méretű lemezeken akár 7-11 százalékkal több adat tárolható.
A merevlemezgyártók nemzetközi szövetsége (International Disk Drive Equipment and Materials Association, IDEMA) szerint jövő év elejéig minden gyártó áttér a 4 kilobájtos szektortechnológiára, miközben az új formátum előnyeiről és hátrányairól tájékoztatják a felhasználókat is.
A továbbfejlesztett technológia hátrányát a régebbi, elsősorban a Microsoft Windows XP operációs rendszerét használók fogják érezni, ha gépüket nagyobb merevlemezzel bővítik.
A régi rendszerekkel való átjárhatóság megőrzésére egy emulációs szoftverrel továbbra is lehetőség lesz az 512 bájtos szektorméretek használatára, ezzel viszont az adatátvitel akár 10 százalékkal is lassabb lehet.
Elsősorban a számítógépüket önállóan bővítő felhasználóknak érdemes figyelembe venniük, hogy a Microsoft Windows 7, és Vista, az Apple OS X Tiger, Leopard és Snow Leopard operációs rendszerei, valamint a Linux 2009 szeptembere után kiadott rendszermagjai már mind kezelik a 4 kilobájtos szektorokat.
