A kilencvenes évek a magyar ipartörténet legdrámaibb, végletekig felemás évtizede volt. Miközben a szocialista nehézipari monstrumok összeomlása emberi sorsok százezreit törte ketté, a kreatív rombolás hamvaiból új legendák születtek, a régiek pedig újjáéledtek.
A KGST-piac összeomlásával a fiktív elszámolásra épülő termelés mellett a kapun belüli munkanélküliség is megszűnt. A rendszerváltás felemelő pillanataival együtt bekopogtatott a nyers valóság is: Ózd, Miskolc és a Csepel Művek kohói kiürültek, a nehézipari városokban pedig soha nem látott munkanélküliség ütötte fel a fejét. Ezzel párhuzamosan megindult a privatizáció, és új, valamint rég elfeledett márkák jelentek meg a piacon. A kilencvenes évek a zsebekben rejtegetett igazi receptúrák, a ravasz jogi csaták, a „vörös bárók” és menedzserek vagyonátmentéseinek, valamint a magyar szellemi tőke globális techáttörésének kora volt.
A rendszerváltás legnagyobb sikersztorija a Zwack család hazatérése volt. Az államosítás elől menekülő Zwack család egy hamis receptet hagyott a Budapesti Likőripari Vállalatnál (BULIV), miközben az igazit külföldön őrizte. New York-i és bécsi emigrációja után 1987-ben tért vissza. 1989-ben az Emil Underberg német likőrgyárossal közös cége és a BULIV létrehozta a Zwack Unicum Budapest Kft.-t. 1991-ben privatizálták a BULIV-ot, megalakítva a Zwack Unicum Rt.-t, amelynek Zwack Péter lett a társtulajdonosa és az igazgatóság elnöke. Ezzel az eredeti recept visszatért Budapestre, az igazi Unicum pedig a gömbölyű üvegbe: a történelmi tradíció legyőzte az államszocializmus évtizedes torzulásait. Hasonlóan látványos feltámadást hozott a söripar is. A Kőbányai Sörgyár privatizációja során a dél-afrikai South African Breweries (SAB) 1993-ban szerzett tulajdont. A külföldi menedzsment felismerte, hogy a szürke, szocialista „Kőbányai” imázs helyett vissza kell nyúlni a gyökerekhez. Feltámasztották a Dreher Antal-brandet, és a prémium kategóriás, patinás márkanév újrapozicionálásával elérték, hogy a magyar fogyasztók büszkén válasszák a hazai tradíciót a beáramló nyugati importtal szemben.
Miközben a hazai könnyű- és élelmiszeripar egy jelentős részét a külföldi multik felvásárolták és bezárták, a hazai gyógyszeripar a magas szellemi tőke és a beágyazott kutatási kultúra révén megőrizte stratégiai pozícióit. A Richter Gedeon a tőzsdére lépett, így független nemzeti vállalat maradt, a profitot pedig saját kutatás-fejlesztésre fordíthatta, megalapozva későbbi globális sikereit.
Az újpesti Chinoint a francia Sanofi vásárolta fel fokozatosan 1991-től, és az üzem kutatási bázisára építve a cégcsoport egyik legfontosabb európai hatóanyaggyártó és stratégiai központjává fejlesztette. Az Egis kőbányai és körmendi gyárai a szintén francia Servier csoporthoz kerültek, megőrizve erős generikus fejlesztési fókuszukat a kelet-európai és FÁK-piacokon. A debreceni Biogal Gyógyszergyárat az izraeli TEVA vásárolta meg 1995-ben, és a tradicionális antibiotikum- és penicillin-gyártási alapokra építve egy ultramodern nemzetközi logisztikai és gyártóközpontot hozott létre.
A magyar szellemi tőkére a tech-szektorban is számítani lehetett: a mérnökök és matematikusok egy része a semmiből, bérelt irodákból és garázsokból indította el a hazai informatikai forradalmat. A rendszerváltás előtti korai bázis, a Számalk (Számítástechnikai Alkalmazási Vállalat) kiváló szellemi keltetőgépnek bizonyult: az itt felhalmozott tudás adta az alapot az új, független vállalkozásokhoz. Bojár Gáborék az ArchiCAD 3D-s építészeti szoftverrel ebben az évtizedben hódították meg a világot. Steve Jobs személyes támogatásával a cég a szilícium-völgyi techcégek szintjére emelkedett, és 1998-as tőzsdére lépésével bizonyította, hogy a tiszta szellemi termék tőke nélkül is képes világbirodalmat építeni. A Kürti fivérek eközben fejlesztették ki adatmentési technológiájukat. A fizikailag megsemmisült, megégett vagy víz áztatta merevlemezekről való adat-helyreállítás nemzetközi hírnevet hozott a KÜRT-nek, amely a kilencvenes évek végére már globális vállalatok és titkosszolgálatok kritikus partnere lett.
Az évtized legnagyobb vagyoni átrendeződése az energiaszektorban zajlott: 1991-ben az OKGT-ből (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt) megalakult a MOL Nyrt. A nemzeti olajtársaság átalakulása a korszak igazi gazdasági csatamezeje volt. A privatizáció és az E-hitel (Egzisztencia hitel) rendszere lehetőséget adott a korábbi szocialista technokrata elitnek, hogy a külföldi multik konkurencia-kisöprő szándékai elől megmentsék és saját tulajdonukba vegyék a stratégiai iparágakat.
Ugyanekkor jelent meg a Veres Tibor által 1990-ben alapított Wallis Csoport is, amely professzionális holdingszemlélettel lépett be a nehéz helyzetben lévő vállalatokba: tőkéjével megmentette a győri Graboplastot, és átvezényelte a Rába holdingot a túlélést jelentő globális futómű-beszállítói modellre. Miközben a McDonald’s-nak beszállító, patinás Bábolna Rt.-t a politikai csatározások és a hibás állami menedzsment fájdalmasan feldarabolta, a Videoton (Széles Gábor, Sinkó Ottó, Lakatos Péter) és a Jász-Plasztik (Kasza Lajos) menedzserei sikeresen hajtották végre a magánosítást. Saját vagyonuk kockáztatásával megmentették a helyi gyárakat, megtartották a munkahelyeket, és a külföldi konkurenciával dacolva elindították a cégeket a modern beszállítóvá válás útján.
A kilencvenes évek végére a magyar ipar arca végérvényesen megváltozott: a nehézipari monstrumok füstjét felváltotta a nemzetközi márkák újjáéledése és a magas hozzáadott értékű high-tech és gyógyszeripari laboratóriumok hajnala.
A 10. Modern Gyárak Éjszakáján, november 13-án a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség főszervezésében Magyarország legmeghatározóbb high-tech üzemei nyitják meg kapuikat egyetlen éjszakára. Látogasson el a legmodernebb csarnokokba, beszélgessen a fejlesztő mérnökökkel, és ismerje meg a jövőbiztos karrierutakat! A részvétel minden látogató számára teljesen ingyenes, de a helyek száma szigorúan korlátozott. Biztosítsa helyét a túrákra még ma a hivatalos oldalon: www.moderngyarakejszakaja.hu
