Több milliárd évvel ezelőtt két galaxishalmaz összeütközött, kozmikus mércével is hatalmas lökéshullámokat alakítva ki. A két struktúra 6,5 millió fényév széles, a becslések alapján a mintegy 100 ezer fényév átmérőjű Tejútrendszer tehát könnyedén elférne bennük.
Szakértők egy csoportja most a dél-afrikai MeerKAT rádiótávcsővel minden korábbinál részletesebben vizsgálta a lökéshullámokat – írja a Science Alert. Francesco de Gasperin, a Hamburgi Egyetem és az Olasz Asztrofizikai Intézet munkatársa, valamint a tanulmány vezető szerzője szerint a struktúrák tele vannak meglepetésekkel, és sokkal komplexebbek a véltnél.
A lökéshullámok óriási részecskegyorsítóként viselkednek, és a fénysebességhez közeli sebességre gyorsítják az elektronokat
– mondta a kutató, hozzátéve, hogy amikor a részecskék áthaladnak a mágneses mezőn, röntgensugarakat bocsátanak ki. A lökéshullámokról készült felvételen jól kirajzolódnak azok a helyek, ahol az elektronok felragyognak.
A galaxishalmazok a legnagyobb struktúrák az univerzumban, amelyeket a gravitáció tart egyben. Egy-egy csoportosulás akár több ezer galaxisból is állhat. A halmazok a kozmikus hálón utazva esetenként találkozhatnak, még nagyobb csoportokat alakítva ki. Az ilyen ütközések nagy sebességgel történnek, és óriási lökéshullámokat hoznak létre.
A nagyjából 700 millió fényévre, a déli égbolton fekvő Abell 3667 jelű halmaz összeállása jelenleg is tart. A csoporthoz legalább 550 galaxis tartozik, a találkozásukkal pedig 1500 kilométer per másodperces sebességű lökéshullámok jönnek létre.
