Kiborgcsótányok menthetik meg az életét a jövőben

Kutatók régóta próbálkoznak azzal, hogy olyan apró elektronikus eszközt hozzanak létre, amit rovarokra erősíthetnek, ezzel pedig befolyásolhatják a mozgásukat. Az ilyen rovarok sokat segíthetnek a katasztrófák során a mentésben, hiszen szívósak, és apró helyekre is beférnek, a túlélők felkutatásában óriási szerepük lehet. De az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma is komolyan érdeklődik a technológia iránt.

Mikrohátizsák a csótányokon

A hatékony megoldás viszont egyelőre várat magára, rengeteg kihívással kell ugyanis szembenézniük a kutatóknak: egyrészt nagyon nehéz ilyen apró robotikát létrehozni, másrészt nehéz megoldani, hogy az elektromos hardvereket hatékonyan kapcsolják össze az állatok idegszövetével. Enélkül pedig a rovarok csak össze-vissza, irányíthatatlanul rohangálnának, nem sok hasznukat vennénk.

A Connecticuti Egyetem kutatói most egy különösen hatékony és ígéretes “mikrohátizsákot” fejlesztettek ki, amelyet csótányok kitinpáncéljára helyeztek. A hátizsákból drótok indulnak, amelyeket a tudósok a csótány antennáihoz erősítenek, ezek segítségével képesek irányítani az állatot.

Ha az egyik antennába ugyanis egy kevés áramot vezetnek, a csótány azt hiszi, hogy akadályba ütközik, és irányt vált.

A jobb antenna stimulálására balra, a bal antennáéra pedig jobbra indul.

A kutatók négycsatornás mikroáramköre sokkal többet tud, mint a korábbi prototípusok: nemcsak irányítja a rovart, hanem valós időben képes megfigyelni az ideg-izom kapcsolatot a stimulálás során, sőt, a lineáris és forgógyorsulást, az irányt és a környezet hőmérsékletét is monitorozza. Így sokkal kifinomultabb és megbízhatóbb, mint az eddig megalkotott rendszerek.

Akár mobillal is lehet irányítani

A csótány helyzetével kapcsolatos információk egyszerű Bluetooth antennán keresztül jutnak el az irányítóhoz, ezt egy sima mobiltelefon is képes érzékelni. Ahogyan ezek az adatok beérkeznek, az irányító képes a helyzetnek megfelelően változtatni a rovar irányán, és az áramstimulációval arrafelé terelni, amerre szeretné.

A kutatást vezető Abhishek Dutta és csapata a laboratóriumban egy madagaszkári bütykös csótánnyal (Gromphadorhina portentosa) próbálta ki a technológiát, és nagyon ígéretes eredményeket kapott. Arra viszont felhívta a figyelmet, hogy az állatok fokozatosan hozzászoknak az áramszinthez: az a mennyiség, ami elsőre éles kanyarra késztette a csótányt, másodszorra már nem taglózta annyira le, és sokkal kevésbé reagált drámaian rá. Erre még megoldást kell találniuk a kutatóknak, hiszen nem növelhetik mindig az áramütés erősségét, az előbb-utóbb megkínozná, majd megölné az állatot.