Aki fenn van a Facebookon, azt pont jól tudja, mit csinál a cég: ingyen szolgáltatásért eladható adatokat gyűjt.
A közösségi oldal felhasználói pedig többféle okból vannak jelen a platformon. Van, aki ezen keresztül tartja a kapcsolatot távoli barátokkal, teszi közzé munkáit, vagy szervez közösséget, mások pedig csak egy passzív médiumnak tartják a “nagy kéket”, ahol emberek életét és cégek híreit követhetik a képernyő mögül kíváncsiskodva.
A Brigham Young Egyetem kutatói az International Journal of Virtual Communities and Social Networking szaklapban publikálták új tanulmányukat, ami szerint
Ugyan a szakemberek elég kis mintával (47 ember) dolgoztak, azt állítják, hogy mivel a szubjektív vélemények vizsgálatára kifejlesztett Q-módszert használták, ennyi ember is elég ahhoz, hogy lássák a fő összefüggéseket.
Az interjúval kiegészített kérdőíves teszt során az alanyoknak „Teljesen egyetértek” és „Nem értek egyet” válaszok közül kellett meghatározni, mit gondolnak bizonyos állításokkal kapcsolatban. A kutatás során 18-32 év közötti amerikaiak válaszait vizsgálták, ez alapján határozták meg a négy fő csoportot.
A kapcsolatépítők
Ez a csoport úgy használja a Facebookot, ahogy anno az emberek a levelezést és a vonalas telefonokat: ezáltal erősítik kapcsolataikat barátokkal és a családdal. A Facebook egyfajta kiterjesztése az offline életüknek, segíti őket a törődésük kifejezésében.
A kutatók szerint kapcsolatépítők nem nyitott, virtuális közösségként tekintenek az oldalra, sokkal inkább a személyes történetek elmesélésére alkalmas minigyűjtőpontként, ahol az információ a család és a barátok közt folyik.
A kapcsolatépítő típusnak egyszerűbb a Facebookon egy üzenetet dobnia, mint telefonálni, jellemzőenitt érik el a családtagokat, barátokat. Sokat posztolnak, és sok fotót, videót fogyasztanak, szívesen kommentelnek mások képek alá, szállnak be beszélgetésekbe.
A bámészkodók
A közösség nyomására regisztrált, de a Facebookot aktívan nem használó csoport a bámészkodóké, akik csak azért vannak jelen, mert nem tudják megkerülni az oldal használatát munkájuk miatt, vagy más okból kifolyólag.
Jellemzően kevés információt tesznek közzé magukról, ritkán posztolnak, és a lájkokkal is szűkmarkúak. Ha netán kommentet írnak, az csodaszámba megy.
A rikkancsok
Jellemzően újságírók, aktivisták, eseményszervezők, vagy olyan típusú felhasználók, akik a Facebookot egy nagy szócsőnek tekintik. Szívesen posztolnak, kürtölnek dolgokat a világba, de az már kevésbé érdekli őket, hogy hány lájkot, visszajelzést kapnak.
Ezen csoport tagjai sokszor próbálják felhívni a figyelmet társadalmi, közéleti problémákra, választások idején sok politikai cikkeket posztolnak.
A személyesség viszont nem jellemző rájuk, kevés privát információt osztanak meg magukról. Helyette eseményekre hívnak meg embereket, közéleti híreket osztanak meg. Nem használják a Facebookot a családdal való kommunikációra, inkább felhívják őket.
A szelfik
A “szelfik” viselkedése nagyban hozzájárul ahhoz a mítoszhoz, hogy a millenáris korosztály nárcisztikus. Rutinosan használják azokat a funkciókat, amiket a kapcsolatépítők is – képeket, videókat, állapotjelzéseket posztolnak – de ezt elsősorban azért teszik, hogy magukra vonják a figyelmet.
Ez jó érzéssel tölti el őket, és megerősítést kapnak másoktól, ha kommentet, lájkot kapnak, minél többet, annál inkább népszerűnek érzik magukat.
Haszontalannak tartom, ha készítek egy képet, és az ott marad a telómon. De miután posztoltam Facebookon, azzal megmutatom, hogy csináltam valamit”
– mesélte az interjúk során az egyik szelfiző. A kutatók szerint viszont sok esetben az a kép, amint a szelfik közvetítenek magukról a virtuális világban, nem egyezik a valósággal.
