A kínai mobilgyártók kedvező áraikkal, és iPhone-másolataikkal kerültek be a köztudatba. Azóta pár cég rendesen kinőtte magát, és a top eladók közé kúsztak fel. Így van ezzel a Huawei is, amely a Samsung és Apple után dobogós helyen ül a készülék eladások alapján.
Legújabb csúcsmobiljuk, a P10 szerdán került a boltokba Magyarországon, és az előzetes információkkal ellentétben a vonzó kék és zöld típusból is kapnak a hazai vásárlók. Egyedül a nagyobb változatra, a P10 Plusra kell még egy kicsit várni, azt április közepétől lehet megvenni.
Amikor február végén az újságírók telefonbemutatóról rohantak telefonbemutatóra, akkor nagyjából már fel lehetett mérni, hogy
A Huawei hatalmas show-val mutatta be új csúcsmobilját. Az már első látásra is kiderült, hogy a kínai cég végre létrehozta a tökéletes iPhone-koppintást: egy gyönyörű, lekerekített szélű csodát. Elképesztően vékony, az előlapra egy szép védőfóliát is adnak, az új színekhez (kék és zöld) pedig speciális hátlap is jár.
Sokak szerint a recés hátlap olcsó érzetet ad, én ezzel egyáltalán nem értek egyet. A metálos hatású kék vagy zöld felület gyönyörűen néz ki. Az üveggel ellentétben kevésbé gyűjti az ujjelnyomatokat és karcokat, ez számomra fontosabb, mint hogy “drágábbnak” tűnjön a készülék.
míg a Huawei átvitte a tavalyi P9-en még a hátlapon megszokott szenzort az előlapra, addig a Samsung az S8-on átpakolta azt hátulra.
A vélemények nagyon különbözőek: én sokkal inkább szeretem a hátlapi megoldást, éppen jó helyen van a mutatóujjnak, ha kézbe vesszük a telefont, s így az egykezes használat, feloldás és munka is sokkal egyszerűbb. Több ismerős viszont azt mondta, hogy inkább hüvelykujjal nyitja fel a készüléket, s amikor az asztalon pihen az eszköz, akkor is kényelmesebb, hogy nem kell felvenni a telefont, csak az érzékelőre helyezni az ujjbegyünket.
Node vissza a P10 újdonságaihoz. Rögtön kezdek a fekete levessel, hogy utána már csak a pozitívum maradjon. A Huawei egy egészen jó hardvert párosított egy slendrián módon átalakított Androiddal.
amit az iPhone mintájára szeretnének minden korábbi parancsra használni. Csak épp a kialakítás nem az igazi.
- Ha épp hogy rányomunk, visszalépünk
- Ha hosszabban nyomunk rá a főképernyőre kerülünk
- Ha balra suhintunk, appot tudunk váltani
Először is ez a kialakítás teljesen összezavar. Folyamatosan visszaléptem, amikor főképernyőre akartam volna menni, s amikor appot akartam volna váltani, akkor is hosszan elgondolkodtam, hogy most melyik gesztussal is tudom elérni. A Google app elérését pedig a kijelző jobb oldalán való felfelé suhintással tudjuk elérni, elvileg – sokszor megbizhatatlan volt ez a megoldás, és csak simítgattam a telefont percekig.
Félreértés ne essék, az egygombos megoldás nagyon jó ötlet, de a parancsok leosztása gesztusokhoz, az már nem sikerült annyira egyértelműre. Számomra sokkal inkább működött volna, ha a sima nyomásra a főképernyőre lép, dupla nyomásra appot válthatnék, balra suhintással visszalépek, s egy erősebb nyomásra a Google asszisztens varázsolódna elő.
Persze lehetőség van ezt a feature-t kikapcsolni, de akkor a virtuális Android gombok a kijelző alján vesznek el viszonylag sok helyet. Arról nem is beszélve, hogy annyira kicsik, hogy még az én női kezemmel is sikerült többször félrenyomni.
Leica szelfi
S akkor jöjjön a jó része, az az elődök alapján sokaknak már egyértelmű: a kamera. A Leicával közösen fejlesztett dualkamera kapott ismét helyet a hátlapon, de immár az előlapi lencsét is közösen turbózták fel.
Rossz fényviszonyok között is élénkebb, nagyobb mélységélességű fotókat tudunk alkotni. Az adaptív szelfi módnak hála pedig a kamera app aszerint alakítja a látószöget, hogy hány embernek kéne a képre férnie. Azaz ha két barátunk beállna mellénk fotózás közben, az app alkalmazkodik a látottakhoz, hogy senkit se vágjon le.
Összességében egy nagyon szép, vékony és okos telefont kaptunk a Huaweitől, egyetlen hátránya a nagy gyártókra jellemző borsos ár. Persze ezt egy szolgáltatónál kötött hűséggel és részletfizetéssel tudjuk mérsékelni.
