Az irodákban általában komoly munka folyik. Kivéve azokat a helyeket, ahol nem, és azért nézzen mindenki magába, egyáltalán nem olyan ritka az ilyesmi. Sokan vannak, akik felesleges munkafázisokat, unalmas meetingeket, vagy egy perc alatt végrehajtható, de egész napra kiosztott feladatokat szívesen játszanának végig, de a munkahelyi gépeken erre nincs lehetőség, mert az mégis furcsa lenne, ha a főnök a monitor elé hajolva egy brutális Doom menetbe pillantana bele. A böngészőben futó játékok azonban kicsik, kényelmesek, akár egy pillanat alatt becsukhatók, vagy elrejthetők, szóval… Mi nem bátorítunk senkit semmire, csak úgy, ártatlanul idetesszük ezt az öt játékot, amit akár egy kattintással elindíthat. Esetleg a hangot kapcsolja ki előbb, csak úgy biztonságképpen.
Cookie Clicker
Vannak olyan játékok, amelyekre gond nélkül rá merjük sütni, hogy „heroin”, ilyen gyakorlatilag bármi, amit túlságosan sokszor kattintunk meg, bármi rovására is történjen ez – ilyen a Borderlands 2, ilyen a Path of Exile és ilyen sajnos a Cookie Clicker is. Míg az első kettő a Diablo örökében született lootgyűjtögető, addig a Cookie Clicker böngészőben játszható, az esetek nagy részében háttérben is hagyható süteménykattintgató játék. Tényleg ennyi, nem több. Első körben egy teasütit kattintgatunk, aztán ha már eleget gyűjtöttünk, igénybe vehetjük képzett nagymamák sütési tudományát, vehetünk gyárakat és egyre impozánsabb felszereléseket, csak hogy egyre több süteményt gyárthassunk. A játék időtlen időkig játszható és rengeteg időt kell várnunk ahhoz, hogy szembejöjjön a Sátáni Nagyanyák Lázadása, az Arany Sütemény, illetve a Karácsonyi Véletlenszerű Süteményajándék (főként áprilisban), de aki nem szégyelli, böngészőből túrjon bele a forráskódba és írjon át egy pár sort ahhoz, hogy a percenkénti tízezer süti helyett tíztrilliárdot kapjon. Nem nehéz. Matekérettségire ezt a feladatot adnánk, indokolniuk is kellene a diákoknak, hogy pontosan hol és miért ott írták át a kódot.
Conspiracy Clicker
A Cookie Clickerhez hasonló játék a Conspiracy Clicker is – ebben egy világot átívelő összeesküvést kell felépítenünk, szem előtt tartva az ipari, a politikai és a médiaipari helyzetet. Hasonlóan a süteményes felütéshez, egészen addig nem fogjuk élvezni, amíg el nem kezd csorogni a pénz a kasszába, onnantól kezdve vicsorogva fogunk kattintgatni addig, amíg el nem értük a szabadkőművesi státuszt. (Ha meg vagyunk zavarodva a játék elején: kezdjük el nyomkodni az Industry, Politics és Media alatti sárga, zöld és kék gombokat. Az első egymillió dollár után már senki sem fogja megkérdezni, kinél kattintgattunk annyit.) Ha nem vagyunk kibékülve a munkahelyünkkel, a főnök háta mögött leválthatjuk a teljes világot, csak szólunk.
Science Kombat
Korábban már beszámoltunk a világ legélesebb elméjű tudósait felsorakoztató 8-bit verekedős játékról, a Science Kombatról, de az hánytorgassa ezt fel nekünk, aki még sosem akart idegesítő embertársaira Pitagórász-tétel mentén, relativitáselméletettel vagy fekete lyukkal támadni. Oké, lehet hogy ezt egy kicsit félrevisszük most, de az ötlet kifejezetten szórakoztató, várjuk már azt a változatot, ahol nyelvészek és filozófusok állnak pástra, Wittgenstein, Nietzsche, Buddha és Kant tömegverekedéséből hosszas reality show-t lehetne gyártani, csak szólunk a világ figyelő kreatívjainak. A hatgombos irányítás (négy irány, ütés, rúgás) kifejezetten könnyed álmot ígér, csak azt sajnáljuk, hogy multiban nem tudjuk játszani. Még.
Missile Game
Azt hittük, az eddigiekkel könnyű dolgunk lesz? Korántsem. Időről időre visszatérünk minden játékok legfrusztrálóbbikához, a Missile Gamehez, ami gyakorlatilag olyan, mintha a Halálcsillag lövészárok-futamában mi lennénk a lövedék és a röppálya közepén arra ébrednénk fel, hogy irányítanunk kell magunkat. Egy csőben haladva mozgó réseken kell átjutnunk (és ezt most itthagyjuk a levegőben egy darabig, csak hogy jó helyre égjen be), az irányítást pedig korántsem egyszerűsíti az, hogy nincs célkereszt, úgyhogy fogalmunk sincs arról, hogy csont nélkül vettünk-e be egy akadályt vagy csak épphogy, de valahol az élet is ilyen, ezért is megyünk neki ennyiszer. Kevésbé frusztráló, mint a Flappy Birds, ezt azért előrebocsájtanánk.
Slither
Két szóban: multiplayer snake. Többet már oda sem kell írnunk: bármennyire egyszerű is a Slither grafikája, bármennyire nincs benne narratíva, bármennyire nem lengi körbe hangulatfestő zene, a snake egybeolvasztja a Tron-fényciklik “csakoldalrólne” mechanikáját a bürokrácián feldühödött huszonegyedik századi néplélek “AKKORISÁTMEGYEK” érzetét. Meg amúgyis: amit eddig egyedül csináltunk, most már többen is tudjuk, úgyhogy ne is ellenkezzünk. Egy kávészünetnyi idő pont belefér még az évi GDP-kiesésbe.
