Ha azt nézzük, miben jobb az egyszeri utasok szemszögéből az Uber, mint egy sárga taxi, három egyszerű dolgot hozhatunk fel. Olcsóbb, nincs készpénzmozgás és ott a hiperkényelmes mobil alkalmazás. Az olcsóságot a taxitársaságok megpróbálják jogi és adózási oldalról megfúrni (ennek megítélését hagyjuk is, nem a techrovat dolga), a másik két területen viszont tényleg rajtuk áll, hogy felveszik-e a versenyt a 2016-os, digitális világgal. Mert lássuk be, nehezen áll vissza az ember a telefonos rendelésre, olykor nehezen elérhető diszpécserekre, felemás visszaigazolásokra azután, hogy párat tappantott az Uber alkalmazásban, kényelmesen végignézte a kijelzőn, merre tart az autó, és még aprót se kellett keresgélnie, amikor a taxisnak “véletlenül” nem működik a kártyaleolvasója.
A Budapest Taxi nagyon kedvesen meghívott saját mobilos alkalmazásuk tesztelésére, amit egyébként pont a legjobbkor sikerült megejteni, amikor egy hétköznap hajnalán kellett kiérnem Újpestről a repülőtérre. Peremkerületben a hajnali órákban valóban kevés az Uber autó (főleg a hatóságok bekeményítése óta), ezért sosem értem volna oda taxi nélkül. Hajrá, indítsuk el a Budapest Taxi appot és hívjunk egy autót!
Első akadály: hol vagyok?
Sajnos az alkalmazás nehezen barátkozós típus. Ugyan látható volt, hogy a telefon GPS-e dolgozik, és egy gyors váltással megnéztem, hogy a Google térképén tényleg látja, hol vagyok, a taxis app akkurátusan vissza- és visszadobott Budapest mértani közepére, a Clark Ádám térre. No, én ettől álltam úgy 20 kilométerre az Árpád és Rózsa utca sarkán, kissé szemerkélő esőben, kétségbeesetten nyomkodva a telefont, hogy találjon meg a betonrengetegben. Nem ment. Így hát megkerestem a manuális cím-megadás lehetőségét, és beírtam, hol vagyok.
Szerencsére a művelet sikerrel járt, tehát ugyan a térkép nézetet folyamatosan nekem kellett a valós helyre húznom a Lánchídtól, a rendszer visszajelzett, hogy a valós helyszínre érkezik a taxi. Itt nagyjából azt a nézetet kapjuk egyébként, mint az Uber appban, látszik az autó rendszáma és típusa, valamint az, hogy hol tart éppen. Egy probléma azért még akadt: amikor előre megpróbáltam beírni az úticélt, a Liszt Ferenc kezdetű szövegre sehogy se adta ki a repülőteret, csakis ilyen névvel kezdődő utcákat és tereket. Kissé bajban is voltam, mivel tudtommal a reptérnek nincs utca-házszám jellegű címe, ezért végül a legközelebbi címet adtam meg.
Második akadály: Mennyi?!?!?!?
Itt ért a következő apróbb szívroham, amikor az alkalmazás kiírta a becsült viteldíjat. Ez ugyanis egy Újpest-Ferihegy viszonylatban simán 12 ezer forint fölötti összegre jött ki, ami eleve csillagászati, másrészt az előre feltöltött taxikártyámon csak 10 ezer forint volt. Sebaj, a repülő nem vár, az eső esik, a taxi meg jön, majd csak lesz valami – gondoltam.
Amikor megérkezett az autó és beszálltam, a sofőr kissé gyanakodva nézte az appot, valószínűleg még nem volt tökéletes a belső tájékoztatás arról, hogy ilyen lehetőség is van már a társaságnál. Mindenesetre azt meg tudtuk beszélni, hogy a repülőteret ne az M0 felől közelítsük meg (erre vonatkozott ugyanis a 12 ezres becslés), hanem a városo át, ami így “kábé nyolcezer” lesz. Ismét hagyjuk, mennyiért vitt volna ki az Uber, most az alkalmazásról írunk, maradjunk is annál.
A lényeg az, hogy elindultunk, és az Uber előre legenerált útiterve helyett jól láthatóan a sofőr is egy saját fejlesztésű navigációval bajlódott, amely néha sikeresen bevitte az erdőbe néhány helyen. Amikor erről kérdeztem, nem is a legnagyobb elragadtatással beszélt a GPS szoftverükről (igaz, az Uberesekről sem, az a cég csak azért teheti meg, hogy jobb navigációja van, “mert gazdagok”).
Harmadik akadály: fizetnék
A hajnali gyér forgalom miatt végül gyorsan kiértünk a reptérhez, és lélekben már a check-innél jártam, amikor jött az utolsó feketeleves. Hogy fogok fizetni? – kérdezte a taxis, miközben beálltunk a reptéri felüljáróra. Mondom, ezzel a kis alkalmazással, ni, meg kell nyomni a fizetés gombot, és gondolom ezzel fizet. No, itt elakadtunk, emberünk ugyanis nem tudta, ez nála pontosan hogy is csapódik majd le, így egy gyors telefon kellett a központba, miközben az öt perces várakozási limit miatt ki kellett hajtanunk, majd újra belépnünk a reptéri parkolóba. Legvégül aztán sikerült kisilabizálnia, hogy ő hol és milyen gombbal fogadja el a fizetést, és kölcsönösen jó utat kívánva egymásnak mindkettenmentünk új kalandok felé. A viteldíj egyébként az újpesti Rózsa utcából a 2A indulási bejáratáig 9200 forint volt, amit megfejeltem 300 forintnyi borravalóval. Visszafelé egy Uber 4700 forintért vitt el a reptérről Újpestig.
Összefoglalóként először is érdemes megjegyezni, hogy egy tesztfázis alatt lévő alkalmazást próbáltam ki, tehát remélhetőleg a navigációs hibáit a végleges megjelenés idejére sikerül kijavítani, és a fizetési módozatot is megismertetik addigra minden sofőrrel. A próbálkozás mindenesetre ígéretes, de egyelőre nagy megkönnyebbüléssel választottam újra az Uber appot a következő utazásra, és nem csak a várható ár miatt.
