Tekintve, hogy csak Amerikában több mint 600 ezer drónt adnak el évente a Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) adatai szerint, várni lehetett már, hogy mikorra áll össze a kontinens első profi drónligája. A Drone Racing League (DRL) néven futó, egyéves csapat február 22-én tartja drónversenyének első fordulóját a Sun Life Stadiumban, Miamiben. Nyilatkozataikban kihangsúlyozzák: nemcsak látványelemeikre helyeznek figyelmet, hanem a pályák kialakításában is újat akartak mutatni a rivális szervezőkhöz képest: míg egy átlagpályán gyakorlatilag csak fordulni és egyenesben tartani kell a versenydrónt, addig náluk a vízszintes tengelyen is rá kell készülni a mozgásra, ráadásul ehhez jó reflexek is kellenek: a drónok ugyanis 130 km/h sebességgel süvítenek végig a pályákon.
A pilóták egy VR-sisakot kapnak a fejükre, amely a drónokra szerelt kamerák képét közvetíti: ezért is nevezik a versenyeket személyes nézetűnek, azaz FPV-nek (first person view). Ehhez még egy kontroller jár, onnantól kezdve pedig a ledekkel színkódolt járművek szintén világító kapukon kell hogy áthaladjanak, ki kell hogy kerüljék az akadályokat, le kell győzniük versenytársaikat – és mindez még időre is megy. Természetesen előfordulhat, hogy egy drón nekicsapódik egy akadálynak és képtelen a továbbhaladásra: ilyenkor rohannak elő a színfalak mögül a szerelők pót quadcopterekkel – egy játékos ugyanis többet is elhasználhat egy verseny ideje alatt. A DRL főnöke, Nick Horbaczewski ezért is nyilatkozta azt, hogy a drónverseny sokban hasonlít a NASCAR-versenyek felépítéséhez: a pilóták csak azért vannak a helyszínen, hogy vezessenek, minden másra ott vannak a technikusok.
A drónokon mintegy 100 ledfény világít, hogy több tíz méter távolságból is jól lehessen látni, ill. meg lehessen különböztetni ezeket. Ettől fügetlenül ezeket a meccseket kívülről nézni nem annyira szórakoztató, mint belülről: a drónok közvetítette személyes nézet igencsak felébreszthet minket, főként, ha nem egy monitoron, hanem például egy VR-sisakon keresztül nézzük ezeket. A Propsman dróngyártó cég pont ezt illusztrálja alábbi, 90 másodperces felvételével.
A DRL egyelőre csak amerikai versenyzőket választ meghívásos alapú versenyeire, de a kezdőknek is számos tippel készültek: javaslataik szerint ha ki szeretnénk próbálni a versenyzést, szerezzünk be egy Hubsan FPV X4-et vagy más mikroosztályú FPV drónt és nézzük meg, mennyire tudunk elboldogulni vele: ugyan ezen a modellen van például kamera, amelynek képét látjuk a kontrolleren, de határozott minőségi ugrást jelent az, amikor egy VR-sisakban nézzük a drónkamera képét. Mindezek mellett töltsünk időt a YouTube-on, hiszen a versenyzők folyamatosan oda posztolják felvételeiket, illetve nézzük körül a MiniQuadClub.com, FPVLab.com, illetve a FPVracing.tv oldalakon is – illetve nézzünk rá a DRL trükkvideókkal teli wikijére. Ha ezeket megnézzük, soha nem tudunk ugyanúgy nézni a legolcsóbb quadcopterre sem.
