Belemehetünk abba, hogy mi számít “igazi” sportnak, de felesleges, ez a vita az ókortól jelen van a világban, és most épp az esportot ekézi mindenki, aki szerint gép előtt ülni és virtuális karakterekkel egymásra lövöldözni, vagy bázisokat elfoglalni minden, csak nem sport.
Épp ezért fogtuk magunkat, és két szakértőt kérdeztünk meg arról, pontosan mi is az esport, hol tart ma a világban és Magyarországon, és végül pedig megtudakoltuk, a szülők valós életpályának vehetik-e, ha a gyerek az ügyvédi vagy orvosi pálya helyett esport-bajnok szeretne lenni. Hodozsán Dániel és Németh Beatrix az Esportmilla (teljes nevén Egymillióan a Magyar Esportért) kezdeményezés koordinátorai. Eseményeket szerveznek, a hazai esport közösség összefogásán dolgoznak, és azon fáradoznak, hogy a közvélemény is a helyén kezelje az elektronikus sportot.
Koreából a nagyvilágba
Ahogy a videóban is elhangzik, az esport közmegegyezéssel elfogadott szülőhazája Dél-Korea, ahol annak idején az első Starcraft játékokkal indult el az igazi őrület. A Blizzard stratégiai játékát olyan sokan és olyan profi szinten kezdték játszani, hogy hatalmas versenyeket rendeztek, és még akár állami támogatást is lehetett szerezni azzal, ha valaki nemzetközi szinten is jól teljesítő bajnokká vált.
Azóta az esport világméretű jelenséggé vált, és tőlünk nyugatabbra már valóban egy sztárelőadó koncertjével, vagy egy hagyományos sportág világversenyével egyenlő szintű rendezvényeket képes kitermelni. Egyes mérkőzéseket akár több tízezren is nézhetnek egy-egy stadionban, ahol óriási kivetítőkön zajlik az aktuális csata, a győzteseket pedig lézershow, konfettieső, és persze hatalmas hangorkán köszönti. Ja, és akár néhány millió dollár.
A cégeknek ugyanis a hagyományos sportokhoz hasonlóan az esport is jó szponzorációs terep. Egyes profi csapatokat leginkább hardvergyártók támogatnak, de gyakori az energiaitalos, ruházati, vagy akár autógyártó vállalatok mecenatúrája is. Egy másik módszer az, amikor az adott játék fejlesztője fizeti a legjobb játékosokat, akik közé bekerülni valódi dicsőség, de mindemellett konkrét megélhetési feladat is.
Kártyától a rakétavetőig
Hogy milyen játékokat lehet az esport-kalap alá venni? Szinte mindenfélét. Vannak egyrészt a Starcraft-eredetből származó valós idejű stratégiai játékok, valamint ezek specializált változatai, az úgynevezett MOBA címek, mint a League of Legends, vagy a DOTA 2: itt általában fantasy környezetbe helyezett hősöknek kell egy fix pályán elfoglalni az ellenfél bázisát. Emellett jól mennek a lövöldözős játékok is, melyek közül érdekes módon egy kifejezetten élemedett korú, ám folyamatosan fejlesztgetett cím, a Counter-Strike a legnépszerűbb. De ugyanúgy rendeznek esport versenyeket fantasy kártyajátéknak (Hearthstone), táncszimulátornak (Just Dance), felturbózott verekedős játékoknak (Mortal Kombat), és akár valódi sportok virtuális leképezéseinek (pl. FIFA) is.
Magyarországon már jó pár éve léteznek esportos kezdeményezések, így a PlayIT rendezvénysorozat egyik elődjének számító itthoni World Cyber Games eseményeket is nagy érdeklődés övezte. A gazdasági válság, és annak erősebb hazai begyűrűzése itthon is kissé visszavetette az esport fejlődését, de ma már több nagy és kisebb méretű rendezvény épít az elektronikus küzdelmekre, vannak nemzetközileg is jól teljesítő csapataink és bajnokaink, és szakmai szintű szervezet is.
Ahogy Németh Beatrix, az Esportmilla koordinátora a videóban is hangsúlyozza, mostanában már tényleg nem feltétlenül hanyagság, lustaság és a tanulás elkerülése az, ha a gyerek folyton csak játszani akar. Viszont a szülőnek nagy felelőssége van itt is, nem szabad ugyanis összekeverni a laza játszogatást vagy akár a játékfüggőséget azzal, ha valaki tényleg elszántan, maga elé célokat kitűzve gyakorol: ilyenkor ugyanis nem tűrni vagy tiltani, hanem egyenesen támogatni érdemes, hiszen egy valóban létező, és akár jó lehetőségekkel kecsegtető “szakmát” is adhat a videojáték.
