A felvétel készítői néhány dolgot meglepő pontossággal jósoltak meg: a mindenkinél jelenlévő mobiltelefont, a számítógépet, a síkképernyőt és 3D tévét is. Persze legalább ennyit tévedtek is, például az önzáródó ablakkal vagy a sivár földeket felélesztő repülőgépekkel.
A kisfilmet abszolút átjárja az ötvenes évek, modern technológiával kapcsolatos naiv optimizmusa, ami explicitté akkor válik, mikor a narrátor abban összegzi a jövő újításait, hogy ezekkel sokkal több időnk marad álmodozni és elmélázni.
Csak tudnánk, hogy az információs forradalom után akkor miért jelent meg ez az úgynevezett “rohanó világ” kifejezés…
