Kirk kapitány épp 45 éve indította útjának az Enterprise űrhajó kalandjait és megalapozta azt a Star Trek univerzumot, amely amellett, hogy rajongók millióinak fantáziáját mozgatta meg, közel fél évszázad alatt számos olyan, sci-fibe illő technikai újítást mutatott be, amely mára valósággá vált.
Ilyen például a kommunikátor, amit a legénység tagjai az egymással és a hajóval történő kommunikációhoz használtak – a köznyelvben ez a kagylós mobiltelefonként honosodott meg.
Az eredeti sorozat folytatásában találkozhattunk először a PADD-ekkel (personal access display device – vagyis a személyes hozzáférést megjelenítő eszköz), ami lapos és csinos méretei mellett még érintőképernyős is volt és csatlakozott a hálózathoz – nagyon hasonlít egy iPadre (még a neve is), vagy egy akármilyen táblagépre, nem?
Szintúgy a kommunikáció témakörébe tartozik a headset, amit Uhura hadnagy már az eredeti sorozatban is használt a hajón kívüli kommunikációhoz.
A Star Trek trikorderei gyakorlatilag igen kifinomult érzékelők voltak, melyek a környezetben található dolgok analizálásán kívül akár az emberi test állapotát is képesek voltak felmérni. A ’90-es évek közepén egy Vital Technologies nevű cég létrehozott egy TR-107 Mark 1 nevű eszközt, ami képes volt többek közt mérni a légnyomást, a hőmérsékletet, az elektromágneses tereket és a fényerősséget. Vagyis bár képesek lennénk egy hasonló eszközt létrehozni, ha őszinték vagyunk, nincs igazán szükségünk rá.
A sorozatokban természetesen előfordult, hogy nagyobb mennyiségű adatot kellett az egyik számítógépről a másikra átvinni, amihez az eredeti sorozatban épp floppy lemez nagyságú adattárolókat használtak, míg a második sorozatban már ún. isolineáris chipeket, melyek méretben és kapacitásban rettentően hasonlítanak napjaink USB meghajtóihoz.
Már az eredeti sorozat is úgy vélte, hogy a jövőben számos eszközünket képesek leszünk hangparancsokkal irányítani – s míg korunk technológiájának van még hova fejlődnie, az okostelefonok, a modernebb kocsik és egyéb szoftverek is képesek szóbeli utasításokat követni.
Az egyik, még meg nem valósult technológia a transzporter, amivel pillanatok alatt egyik helyről a másikra lehet bármit, nos, transzportálni, azonban ahhoz, hogy ne legyen probléma, ehhez igen pontos helymeghatározás kell, ez pedig manapság a GPS.
Végül, de nem utolsó sorban ott a minden Star Trek sorozatban és filmben használt diagnosztikai ágy, ami már abból tudta a páciens életjeleit, hogy a beteg lefeküdt. Mi még nem tartunk itt, de elég közel vagyunk:
