A vízfelszín alatti mozgolódást persze nem az emberi szem, hanem a mozgás által keltett hullámokat észlelő érzékelők elől rejtenék el.
A javasolt modell szerint az áteresztőképesség javítása érdekében a felszínen számos apró lyuk bújna meg, míg a víz “érintetlenségéért” milliméter nagyságú pumpák felelnének, melyek úgy gyorsítanák és lassítanák a környező víz sebességét, hogy az első “ránézésre” (majdnem) zavartalannak tűnne.
A gyakorlati alkalmazásnál apróbb problémát jelent persze, hogy egyelőre csupán egyetlen centiméter átmérőjű testeket tudnak így álcázni és azokat is csak akkor, ha sebességük nem haladja meg a másodpercenkénti egy centimétert (vagyis az óránkénti 36 métert).
De ez ne zavarjon senkit – a lényeg, hogy közeledünk a láthatatlanná tevő technológiához.
