Miért van az, hogy amíg oda vagyunk Wall-E-ért, addig mondjuk a képen látható, embert utánzó robotot egyáltalán nem bírjuk? Mert valljuk be, sokkal több érzelmet vagyunk képesek befektetni egy robot külsejű robotba, mint egy emberszabásúba. S míg ezt legbelül a legtöbben így érezzük, a Kaliforniai Egyetem kutatói tudományos alapot próbáltak ennek adni.
Éppen ezért fogtak húsz 20-36 év közötti alanyt (rendben, nem nagy minta, de kezdetnek talán elég) és miközben fMRI-vel szkennelték agyukat, különböző felvételeket mutattak nekik. Ugyanazt a mozdulatsort elvégezte a Q2 névre keresztelt női android, majd az a nő, akiről az előbbi robot külsejét mintázták, majd ugyanaz a robot, de az emberi hacuka nélkül.
Amikor az embert és a lecsupaszított robotot nézték, az alanyok agya nem érezte fontosnak lereagálni a szituációt, azonban mikor az embert utánzó robot került a szemük elé, az agyi aktivitás hirtelen megsokszorozódott – főleg a mozgást érzékelő és az empátiáért felelős területek között.
A kutatók következtetései szerint az okozza a “fellángolást”, hogy az agy nem azt kapja, amire számít – vagyis az emberi külsőt nehezére esik összekapcsolni a robotikus mozgással és ez okozza az idegenkedést.
A tudósok szerint az emberszabású robotok terjedésével az emberek érzékelése újrahangolódhat és empatikusabbá válhat az emberek külsejét felvevő robotokkal szemben. Persze az is lehet, hogy a közeljövőben úgy döntünk, hogy mégsem jó ötlet a magunk képére formálni őket.
