Az első és legfontosabb, ráadásul az a dolog, ami miatt tényleg irigységgel lehet átnézni az Androidosok táborába: a kábel. Miért nem lehet megoldani azt, hogy a töltésen kívül soha ne kelljen csatlakoztatni egyik Apple eszközt sem, nemhogy egy önálló tabletet? Miért ne tudna wifin keresztül szinkronizálni?
De ha meg is bocsátjuk ezt a köldökzsinórt, ami tényleg megbocsáthatatlan, az az iPad 2 képernyője. Egyrészről rettentően törékeny, mivel az Apple nem volt hajlandó Gorilla üveget alkalmazni – és ezt még megértjük, hiszen így az iPhone 4-nél is vékonyabb (!!!), de hogy a felbontás mit sem változott az iPad 1-hez képest? Az iPhone 4 retina display-je annak ellenére csúcstartó a piacon, hogy már 8 hónapos (!) a telefon.
És végül utolsó sorban: hol van az SD-kártya nyílás? Nem, senki nem ígért ilyesmit és igen, értjük, hogy az Apple miért szeretné, hogy neki fizessünk a táblagép memóriájáért, de akkor is. Az, hogy csak az iTunes-on és a neten keresztül tudjon egy eszköz kommunikálni, akkor is megengedhetetlen, ha az iPad Steve Jobs saját leírása szerint már “post-PC”.
És ha egy lakatlan szigeten szerkesztgetem a legújabb zeném/filmem és nincs más csak egy üveg, amibe pont elférne egy SD kártya? Esetleg egy sokkal reálisabb, de ugyanúgy SD-kártyára alapozó szituáció.
AJÁNLOTT LINKEK:
A négy hibáról bővebben – angolul (CrunchGear)
