Ugyanis az akkor (és persze azóta is) sokak által csak nagyra nőtt iPhone-nak csúfolt eszköz bevezetési ára mindössze 500 dollár (kb 100 ezer forint) volt. Persze, hogy konkrétan mennyibe fáj az ember pénztárcájának, az függ a mérettől és az eladó által kínált lehetőségektől is; és itthon is lehetett már 100 alatt szerezni és minden bizonnyal az iPad2 megjelenésével az eredeti táblagép ára esni fog.
Az 500 dollár egyrészt azért volt meglepő, mert az Apple számítástechnikája – hogy szavatolni tudja a minőséget – ennek kétszeresénél szokott kezdődni; másrészt azért, mert bár az iPad az első a fajtájából, az utóbbi egy évben senki nem volt képes ugyanezt a minőséget hasonló áron biztosítani. Legjobb példa erre a Motorola Xoom, ami bár csodás eszköz, 300 dollárral drágábban debütál; de még a Samsung Galaxy Tab is 600 dollárral indult.
Ezek a kisebb és főleg nagyobb különbségek elsősorban annak köszönhetőek, hogy az Apple világszerte 300 saját bolttal rendelkezik, míg a konkurencia kizárólag viszonteladókon keresztül képes érvényesülni. És a viszonteladók pontosan annyira szeretik a profitot, mint a folyamat minden más szereplője.
Persze szerepe van annak is, hogy az Apple az eladáson kívül is számos dolgot meg tud oldani házon belül – például a design -, amiért tehát már nem kell külön jogdíjat fizessen, melynek költségét be kellene építenie termékei árába.
AJÁNLOTT LINKEK:
További részletek – angolul (Gizmodo)
