A Samsung és egy atlantai egyetem közreműködésének köszönhetjük azt a szuperkondenzátort, amely átlagos rostokra növesztett cink-oxid nanoszálakból áll össze. Magyarul megfogalmazva, az akkumulátort ezzel bele lehet szőni a póló anyagába.
Bár az elemek és akkumulátorok egyre kisebbek és egyre nagyobb a kapacitásuk, a szuperkondenzátorok eddig is jelentős konkurenciát jelentettek: egyrészről bárhányszor újratölthetőek, másrészről rettentő sebességgel képesek az energiát felvenni. Az egyetlen dolog, ami eddig a valós versenyből kiütötte őket, hogy nem voltak elég hajlékonyak és/vagy könnyűek – ez a probléma pedig úgy tűnik, már a múlté.
A cink-oxid ráadásul a szuperkondenzátorok között is egyedülálló, mivel bármilyen anyagra viszonylag alacsony hőmérsékleten (100 fok alatt) rá lehet “növeszteni”, és biokompatibilitása mellett a környezetet is kíméli.
Ezt a technológiát ötvözve a szintúgy kísérleti stádiumban lévő hajlékony nanogenerátorokkal gyakorlatilag olyan ruhaneműk lennének létrehozhatóak, melyek már a szívveréstől, a mozgástól és a legkisebb szellőtől is áramot termelnének.
AJÁNLOTT LINKEK:
További részletek és technikai specifikációk – angolul (Physorg)
