Egy ilyen grafikai kártyának a menőségi együtthatója tagadhatatlanul magas, mivel – például a képen is látható KFA2 – 60hz-re állított monitorra 1080p minőségű videót képes továbbítani kábelek nélkül. Vagyis az egerünk és billentyűzetünk után a monitor is szabadul az asztali géphez kötöttségtől.
Ami jó, csak az a kérdés, hogy mire? Mert ha a kábelsaláta egy-két kábellel való csökkentése már megéri, akkor minden kifogásunkat visszavonjuk. Azonban a monitornak így is kell tápkábel, vagyis arról nincs szó, hogy a ház fizikai közelségének kiiktatásával egyszerűbb lenne az életünk.
Összességében tehát arról van szó, hogy önmagában a monitor leválasztása egy jó első lépés, de kevés, és ráadásul a kábelek valójában csak akkor zavaróak, ha viszonylagos rendszerességgel hozzájuk kell nyúlni. Félve nézzünk be a számítógépház mögötti porcicatengerbe és gondolkodjunk el azon, hogy az összeszerelés óta hányszor és miért kellett megbolygatni.
AJÁNLOTT LINKEK:
WiFi-kártyák: pro és kontra – angolul (Gizmodo)
