Szeptember 17-én debütált a Panelhősök az RTL+-on, amiről nyilván mindenkinek azonnal a Szomszédok jut eszébe. Mennyire volt tudatos döntés az, hogy építsenek a nosztalgiára, és min alapszik a sorozat?
A Panelhősök tulajdonképpen egy újrabootolt Szomszédoknak indult, egy lakótelepi közösséget mutat be, akik nagyon sokfélék. Öt családnak a hétköznapjait mutatja be, egy heti sorozat lesz körülbelül húszperces részekkel.
Melyik volt előbb, a Szomszédok-párhuzam vagy az az ötlet, hogy egy panelközösséget mutasson be a sorozat?
Alapvetően egy közösségben gondolkodtunk, ahol sokan élhetnek, és erre a lakótelepi közösség a legkézenfekvőbb. Aztán az egyik ötlet hozta a másikat, egyszerre készültek a forgatókönyvek, munka közben fejlesztettük.
Ahogy az ismertetőben is szerepel: alapvetően egy szórakoztató, humoros sztoriról van szó, azonban előkerülnek a fajsúlyosabb témák, a társadalmi problémák. Mennyire volt könnyű egyensúlyt találni a kettő közt?
Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy humoros is legyen, de közben a különféle generációk problémáira is reflektáljon. Korosztályokra lehet bontani a szereplőgárdát: van a fiatalabb generáció, a 17-18 évesek, az ő életük és problémáik: szerelmek, iskola. Vagy a harmincas korosztály, ahol már megjelenik a házasság, a gyerekvállalás, az útkeresés kérdése. Aztán jön az eggyel idősebb generáció, a szüleik, az ő házasságbeli problémái, anyagi gondjaik, és akkor még nekik is vannak szüleik, akikek keresztül megint más kérdéseket lehet bemutatni. Tehát szinte minden korosztályt lefed, így mindenki tud vele azonosulni, hisz nagyjából mindenki ezekkel a problémákkal küzd ezekben a korcsoportokban.
A sorozatban olyan ismertebb színészek is feltűnnek, mint Xantus Barbara, de nagyobb részt ismeretlen művészek láthatók a sorozatban. Hogyan zajlott a szereplőválogatás, milyen koncepció alapján válogattak?
Épp az a lényeg, hogy nem volt koncepció: a casting folyamat alatt több mint 3000 embert megnéztünk, és még a színészeknek sem mondtuk el tulajdonképpen, hogy pontosan mit szeretnénk. Valójában az általunk megálmodott karakterekhez kerestünk hasonlót. Nem feltétlenül jellemvonásokra gondoltunk, hanem úgy találtuk meg a szereplőket, hogy láttuk bennük, hogy valaki mondjuk fiatalabb korában valószínűleg hasonló karakter lehetett, ezáltal sokkal jobban tud azonosulni a szereppel. Szerintem a casting része nagyon jól sikerült, és nagyon hálás is vagyok nekik, hogy így megoldották ezt az egyébként nem könnyű feladatot. Nincsenek ugyanis leírva például a párbeszédek, csak a jelenet, ezeken belül szabadon mozoghattak, improvizáltak, ami nehéz színészi feladat. Mégis sokszor jobbat alkottak, mint amit egyébként terveztünk. Ez adja az életszerűségét.
Nem nehezebb előre megírt párbeszédek nélkül dolgozni?
Egy színész számára ez nagyobb kihívás, és ezért is tartott egyébként nagyon-nagyon hosszú ideig a casting, mert ez egy készség. A színészek egy része jellemzően akkor érzi magát biztonságban, ha megtanult szöveget kell eljátszania, itt viszont nincs ez a mankó. A rendező ad egy keretet, de nincs tűpontosan megírva a szöveg, a kamera leköveti a mozgását, a játékát. Ez egy készség, de akinek megy, az nagyon élvezte.
Amatőröket is alkalmaztak, ha találtak épp egy olyan karaktert?
Nem, kízárólag színészekkel dolgoztunk. Vannak köztük ismertebbek és kevésbé ismertek, de mindegyikük játszott már valahol, csak sokan épp még nincsenek felfedezve. Remélem mi leszünk azok, akik felfedezik őket.
A sorozat egy óbudai lakótelepen játszódik. Mennyire lesz hangsúlyos a helyszín, lehet Óbuda az új Gazdagrét, ahogy a Szomszédok esetében?
Óbudán játszódik szinte az összes belső és a külső jelenet, tehát hangsúlyos lesz. Ott a helyszínen, igazi panellakásokban forgattunk, ezeket kibéreltük, és úgy berendeztük be, hogy minél autentikusabb helyszínek legyenek. Ennek megvannak a maga nehézségei, mivel nem stúdiókról, hanem panellakásokról beszélünk, azaz nem túl nagyok. Küzdenünk kellett a méretekkel és a terekkel: mivel elég nagy volt a stábunk arra a jellemzően 60-70 négyzetméterre, volt, hogy egy szobába tizenöten zsúfolódtunk be. De ennek is megvan a maga szépsége. És egyébként pont ettől kovácsolódott össze ilyen jól ez a csapat ilyen rövid idő alatt.
Panelben lakni már-már fogalom, de ugyanilyen alapon belvárosi bérházban vagy más helyen is bemutatható egy közösség. Miért pont a panelre esett a választás?
Mert egy panelben nagyon sokféle ember él, több családtípust és helyzetet be tudunk mutatni. Valószínűleg panelben élnek a legtöbben, van egy közösségi hangulata: ugyanabba a kisboltba járnak, ugyanott közlekednek, összetalálkoznak, óhatatlanul is ismerik a másikat vagy legalább hallottak róla.
Ha népszerű lesz, jöhet a folytatás?
Nagyon szeretném, mert az én fejemben már benne van a terv a következő szériára is. Most még pont forog a sorozat egészen október végéig, de már megvan, hogyan folytatódna a történet.
Van olyan nem titkolt remény, hogy ez lehet az új Szomszédok?
Én nagyon remélem, örülnék neki. Nagyon-nagyon sok munka van benne, és szerintem eddig jó is a fogadtatása, úgyhogy bízzunk benne, hogy ez lehet az új Szomszédok.
