Czutor Zoltán ma a Reggeliben vendégeskedett, ahol arról is szót ejtett, hogy körülbelül nyolc évvel ezelőtt, 47 éves kora körül érezte úgy, hogy elérte őt az életközepi válság, Mint mondta, igencsak mélyponton volt, amiből végül egy éjszakai pecázás rántotta ki, pontosabban egy beszélgetés az egyik barátjával.
Picsogtam neki erről, hogy semmi értelme az életemnek, hiába tettem le bármit az asztalra, az semmit nem fog jelenteni. Egy-két generációval később már senki nem fog erre emlékezni, akkor meg mi értelme az egésznek. Hallgatta ezt a nyöszörgésemet, és gondolom, mikor megunta, rám szólt, hogy hagyd már abba, az az élet értelme, hogy mi magunk értelmet adjunk az életünknek, és azóta minden nap így kelek föl. Nem dolga a feleségemnek, a gyerekeimnek, a kollégáimnak, senkinek, a világnak, az intézményeknek se dolga feltétlenül az, hogy az egyén életének értelmet adjanak. Nekünk kell megtalálni
– magyarázta az énekes, majd úgy fogalmazott: a barátjától kapott tanács egyfajta „időben érkezett pofon” volt a számára.
Nem érdemes ezen nyöszörögni, nekünk magunknak kell értelmet találni az életünknek minden egyes pillanatban.
Hozzátette, szerinte sok múlik azon is, hogy valaki adni szeretne, vagy inkább kapni az élettől. Meglátásai szerint utóbbi esetében „biztosan megvesszük a jegyet a boldogtalanságra”, ha viszont azzal foglalkozik az ember, hogyan tud segíteni, az valóban boldoggá tudja tenni.
Ami az életközepi válságot illeti, az énekes hangsúlyozta, hogy a szeretteinken, barátainkon is érdemes figyelni a jeleket, hogy valaki mennyire lát maga előtt perspektívát, amin akár segíteni is lehet egy jó beszélgetéssel – ami például az ő szemléletét is megváltoztatta annak idején.
